Nos, megtörtént! Elkezdődött.
Azért az öröm nem volt ilyen egyértelmű. Jugó úgy 20 csomó környékén és persze az elmaradhatatlan eső rogyásig….
A pályát nem kísérlem leírni, mert a pályarajz szépen szétázott, a nap folyamán, mint egyébként minden, ami a hajó fölött, hajó alatt, hajóban volt. Az eső csak esett, csak esett, csak esett… Estig talán.
A futam 19,5 mérföld volt, de a sok kreuz miatt ez kb. 26 lett bruttó megtett útban. Mentünk ide, mentünk oda, kreuzban, hátszélben, félszélben, de mindenhol esett. A rajt Vodice előtt volt, míg a cél Zlarin kissé alul komfortos kikötőjébe érkeztünk.. Mire a huszonpár hajó kikötött, még az áram is sikeresen elment. De legalább a kocsma üzemelt..
Na persze reggel sem lett jobb. Kiderült, hogy a kocsma csak nyolckor nyit. Kora reggel céltalanul ténfergő vitorlázókat láttunk egész Zlarinban. Viszont kiderült és a szél elállt. Előre vetítette a nap stílusát.
Szinte flaute rajt. Majd gennakerek a hajókon jó hosszú ideig. Néha szél is fújt. De alapvetően a mezőny az egyik korai ellenőrző ponton be lett futtatva és motorral vágattunk Sali kikötőjébe.
Be kell vallanom, hogy éles kritikával illetném a kikötőt, illetve annak vizesblokk kezelését. Egyrészt bezárták éjszakára, de nem túl kíméletes módon kizavarva azokat, akik éppen félig végeztek a zuhanyozással és ilyen késői órán mertek ott tartózkodni. Reggel bár fél hét körül kinyitották egy idő után ismét felszámolták a lehetőséget.
Az idő elég dúvaddá feszül, ezért elmarad az éjszakai futam, mert helyenként 65 csomós szelet is mondanak. Ma Zadarig jutunk. Nap közben, talán békésen. Holnap meg majd meglátjuk….
Két futamon tehát megvagyunk, Kicsit fújt, kicsit nem, kicsit esett, kicsit nem. A folytatás hasonlónak tűnik.
Fotó: Beliczay Péter
