Az idei 49er bajnokságon nyolc egység képviseltette magát – annak ellenére, hogy a szokott csapatok közül öten sajnos nem tudtak részt venni a megmérettetésen.
Az augusztus 17–20. között lezajló versenyen hatalmas szerencsénk volt az időjárással: a négy nap alatt mind a 14 tervezett futamot sikerült levitorlázni, túlnyomórészt kiváló szélviszonyok között. A futamok a már jól bevált „fent kapu–lent kapu” jellegű, két körös up-down pályán kerültek megrendezésre. Első nap keleti széllel kezdtünk, mely a harmadik futamra egy Zamárdi felől érkező zivatar hatására 20 csomó fölé erősödött. Az eső elvonulása után a markánsan legyengülő szélben elrajtolt a negyedik futam is, a szélirány azonban több mint 50 fokkal elment jobbra, így a rendezőség érvénytelenítette azt. Bár még nagyon a verseny elején tartottunk, azt már lehetett sejteni, hogy a tavalyi évhez hasonlóan óriási csata várható a BYC versenyzői, a címvédő Szamódy (Tamás és Balázs) és a 2013-as bajnok Cserép (Csongor és Csaba) testvérpárok között.
Az éjszaka folyamán megérkezett a várva várt hidegfront, mely a verseny második és harmadik napján is biztosította az észak–északnyugati irányú szelet. A második nap négy futamot teljesítettünk, mely után még mindig csak két pont választotta el a verseny két éllovasát. A harmadik napon a Cserép testvéreknek – továbbra is nagyon egyenletes teljesítményt nyújtva – sikerült öt pontra növelni előnyüket, így igen kedvező pozícióból várhatták az utolsó versenynapot.
Szent István napja szokatlanul erős (15–20 csomós alap időnként 25+ nyomásokkal) keleti széllel és nagy hullámokkal érkezett, amely próbára tette a mezőnyt. A Szamódy testvérek az utolsó három futamot megnyerve mindent megtettek a címvédés érdekében, azonban Cserépék nem hibáztak, és két második hellyel bebiztosítva Magyar Bajnoki címüket vitorlázhattak a partra. Az ezüstérmet a Szamódy testvérek szerezték meg, a dobogó legalsó fokára pedig a sparis Czeizel Jonatán–Gerlits Attila párosa állhatott fel.
Mindent összevetve kiváló versenyt futottunk, ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Bécinek és Mariannak a profi rendezésért, a Spartacus Vitorlás Egyletnek, hogy otthont adott a rendezvénynek, és végül, de nem utolsó sorban a résztvevőknek. Remélhetőleg a közeljövőben hazánkban is egyre több fiatal versenyző fogja majd a régebbi osztályok helyett a hatványozottan nagyobb élményt nyújtó, és a nagy teljesítményű vitorlázásra felkészítő hajóosztályokat (29er, 49erFX, 49er) választani, így végül bekapcsolódni a legextrémebb olimpiai hajóosztály hazai, majd nemzetközi vérkeringésébe.
