Megkezdte nemzetközi turnéját a Raffica Sailing Team, melynek első állomása a németországi Bodensee körversenye volt, a 66.Rundum.

Egyszerre három ország partjait mossa a Bodensee, keleten Németország, északon Svájc és egy rövid szakaszon Ausztria osztoznak a Balaton keleti medencéje méretű tavon. Mindhárom nemzet németajkú és annak ellenére, hogy a csapatból alig néhányan beszélik Goethe anyanyelvét, ez nem okoz fennakadást: a Raffica olyan rég óta jár ide, hogy – a szó legszorosabb értelmében véve is – fél szavakból is megértjük egymást.

A meseszép Lindau partmenti sétányán kijelölt helye van a Rafficának. Hajnalban érkeztünk és külön öröm volt látni, hogy a megszokott helyen felirat jelzi: ez a mi helyünk. Talán azért is kedves a helyieknek a Raffica, mert az elmúlt kilenc évben hétszer indult a hajó, egytestűként többször állt a dobogó legfelső fokán, de az egyik alkalommal abszolút győztesként, elsőként ért a célba.

Idén is a jól bejáratott Lindauer Yachtschule adott nekünk szállást, az edzőtáborok hangulatát idéző emeletes ágyas termeiben. A kikötő közvetlen szomszédságában lévő vitorlás iskola a harmincas évek óta üzemel, csakúgy, mint a klub. Sőt, a kikötő is pont ugyanúgy néz ki, mint a századfordulón készített képeken.

A Rundum-ot az esti rajt teszi különlegessé, no meg a jellemzően hűvös és esőre hajlamos időjárás. Az idei vitorlás szezon egyik fontos versenye számunkra, mint külföldi tókerülő verseny.

Szerdán délután indultunk el a Balatonfüredi Hajógyárból, így csütörtök hajnalra értünk Lindauba, majd fáradságot nem ismerve azonnal nekiláttunk a hajószereléshez. Török Laci csapattársunk gondoskodott az ellátásunkról és kicsivel dél után tálalta az ebédet, melyet jól megérdemelt szieszta követ. Délutánra már csak néhány apróság maradt, estére készen állt a versenyhajó összeszerelése.

A péntek esti rajt miatt még belefért egy délelőtti edzés, kellemes, közepesen erős szélben és napsütésben. Sajnos ezt az időjárást csak mutatóba kaptuk, estére változott a helyzet, nem is kicsit.

A verseny napja:

A péntek délutáni kormányosi értekezleten egy helyi meteorológus elemezte a helyzetet: gyenge szelet jósolt, esetleg kevés esővel.

Másfél órával a rajt előtt volt találkozója csapatnam a hajónál és ekkor már erős szél fújt, rosszat sejtető sötét felhőkkel. Megállapítottuk, hogy a hazai meteorológus ezek szerint nemzetközi színvonalúak – és fordítva.

Gyors daruzás után, még indulás előtt születik meg a döntés: egy reffel húzzuk fel a nagyvitorlát és csak közvetlenül a rajt előtt választunk hozzá orrvitorlát. Ahogy kiértünk a kikötőből és elengedett bennünket a motoros, hamar látszott, hogy nem csak egy picit tévedtek az időjósok: fekete zivatarfelhők kergették egymást a tó felett.

Még a rajteljárás kezdete előtt stabilizálódott a helyzet és egy árnyalatnyit gyengült a szél. Külön rajtszakaszunk van, a kétszáz induló zöme a zsűrihajó baloldalán indul, a katamaránok és mi a liberák pedig a jobb oldalon rajtolunk.

Az erős szél miatt nem igyekszünk a rajtvonalon kialakuló bolyba, inkább kimaradunk a katamaránok csatározásából és második sorból rajtolunk. Hamar ki tudunk kerülni a bolyból és üldözőbe vesszük az előttünk haladó 6 katamaránt.

Sokkal gyorsabbak voltak a katamaránok a rajtnál, de folyamatosan gyengül a szél és az élen haladóknak időnként mintha el is állna. Meg tudjuk közelíteni őket, de utolérni valójában nem.

A teljesítendő pálya a tavon viszonylag egyszerű: Romanshorn és Konstanz érintésével kell az Überlingen előtti fordítóbójától vissza Lindauba vitorlázni.

Sajnos még az első jelhez sem jutottunk, mire eleredt az eső. A trapézon sem kellemes a csendes eső, de mindannyian  Munka Marcit sajnáltuk, aki leeben ülve tartotta kézben az orrvitorla schottot és közben csendben tűrte, ahogy a közel száz négyzetméteres nagyvitorláról lefolyó esővíz ömlik rá. Nem csöpögött, hanem ömlik.

Nem tudtunk leszakadni közvetlen vetélytársunktól, a White Ladytől. A 49 lábas, billenőkíles és vízballasztos hajó, ugyan  biztonságos távolságból, de követ minket. Nincs navigációs fénye, ezért csak akkor látjuk őket, amikor zseblámpával világítanak a vitorlákra.

Féltávon, az Überlingennél lévő fordítóbóját már teljes sötétségben vesszük, kicsit el is vakít a rendezőség reflektora, ahogy megvilágítják a Rafficát. Már ekkor látszott, hogy jó irányban tudunk visszafelé cirkálni, szinte pont a befutóra mutat a hajó orra. Utólag lett igazán látványos, ahogy a fedélzeten lévő GPS nyomvonalát néztük, egy hosszú takkon jöttünk egészen a befutóig.

Menet közben nem volt ennyire sima a dolog, mert a befutótól néhány mérföldnyire veszélyesen utolért minket a White Lady (WL). Mindig jó hatással van a legénységre egy ilyen versenyhelyzet és újra lázba került mindenki. Bizonytalannak tűnt a helyzetünk, mert mögöttünk és fölöttünk jött a WL, előttünk pedig kezdett kirajzolódni Lindau és az a sekély vizet jelző bója, amit vennünk kell a befutó előtt. Akkor úgy tűnt, hogy nem tudunk olyan élesen menni és izgatottan figyeljük az ellenfelet, ahogy kifordulnak. Már el is hangzik a „fordulásra felkészülni”, amikor beérünk a közvetlen a part alatt felpörgő szélbe és mégsem fordulunk. Mesébe illően követi a szél a partot és fordulás nélkül tudjuk venni a hajózási útvonalat, miközben megnyugvással látjuk, hogy a WL másodszorra is kifordul. Most már tisztes távolságban vannak mögöttünk és mi már látjuk a befutót.

Már csak a partra érve tudjuk meg, hogy kedves svájci barátaink sajnos a cél előtt háromszáz méterre vette át tőlük a vezetést a nyertes. Sportszerűségüket dicséri, hogy ennek ellenére másnap vidáman hívtak minket sörözni.

Az esti rajt mellett sajátos különlegessége a Rundumnak a délelőtti díjkiosztó. A tíz órakor kezdődő rendezvényen Arnold Weinertől, a városvezetőtől vehettük át a szín ezüst csodálatos vándorkupát, mely már többször sikerült haza utaztatnunk. Mosolyogva adta át Király Zsoltnak, „Visszakerült hozzátok!”

Még szombaton szétszereltük a hajót, így a díjkiosztó után már nem marad dolgunk, mindenki rápihenhetett az éjjeli indulásra, következik a Bol d’Or, a svájci verseny.


A csapat:

Kormányos: király Zsolt

Csapattagok: Borsos M. Miklós, Cser László, Karácsony János, Kerekes Zsombor, Kurucz Róbert, Nemes Attila, Mónus Gyula, Munka Márton, Pesti Gábor, Puskás Tamás, Sármay Bálint, Török László, Weidinger György

Motoros: Balázs Vili

Motoros és Fotók: Németh Erika

www.raffica.hu


Fotó: Németh Erika