Hossza: 39,31 méter
Vízvonalhossz: 27,3 méter
Szélesség: 6,68 méter
Vízkiszorítása: 175 tonna

Eredeti tervező: Charles E. Nicholson

Módosított tervek: Dykstra Naval Architect

Vízretétel: 1934 Camper & Nicholsons

Miről lehet felismerni: Királyi “Endeavour Blue” test,  letisztult fedélzet, szimpla deckhause 

 

 

Története:

Sir T.O.M. Sopwith az 1934-es America’s Cup kihívására készült. Miután a Shamrock V-tel felkészült, szerette volna, hogy ez a hajója a legfejlettebb legyen. Tapasztalatával, amivel a Sopwith repülőgépeket tervezték és a beletervezett repüléstechnikai megoldásokkal napjai legütősebb hajója lett. A végső felkészülésben A Shamrock V és a Velsheda voltak az ellenfelei.

 

 

Az egész angol versenyflottát gyakorlatilag lesöpörte azzal, hogy nagyon sok versenyt nyert az első évben. Az AC-t ugyan végül nem tudta megnyerni, de közelebb volt a győzelemhez, mint bármelyik korábbi kihívó. Olyan megoldásokat használt a vitorlázatban, ami a mai J jachtok sajátja. Nagyobb és jobban tervezett spinnakert használt, új backstag megoldásokkal próbálkozott, amivel az árbóc trimmjét javíthatta, és elektronikus szélsebesség és -iránymérőkkel is kísérletezett, de elkövette azt a hibát, hogy amatőr legénységgel dolgozott, mert a professzionális csapat sztrájkolni kezdett az indulás előtt. A rossz nyelvek azt tartják, hogy az AC kudarc egyik oka a fedélzeten lévő mindenféle kütyünek volt köszönhető.

 

Az AC után a hajó visszatért Nagy Britanniába, hogy uralja még egy kis ideig a versenyeket. Egészen 1938-ig, amikor is a háborús prioritások miatt félretették.

 

 

Az elkövetkező 46 évben több kézen is átment a hajó. Sorsa tulajdonképpen egy hajszálon múlott. A megaláztatások sorában 1947-ben egy roncstelepnek adták el, de végül mielőtt nekiláttak volna a bontásának, egy másik vevő mentette meg. A 70-es években a Cowes-i Medina folyóba süllyedt. Ismét az utolsó pillanatban 10 fontért vásárolta meg két ács. Az Endeavour testén betömték a legnagyobb lyukakat műanyag zacskókkal és átvontatták a hajót egy öreg hidroplán bázisra a Calshot Spit-ben a Solent-en, ahol elkezdték a felújítását.

 

A 80-as években Elisabeth Meyer tovább újította az Endeavourt Calshotban. 1986-ban elhagyta Calshot-ot és Cowes-be került felrigelésre és veretezésre. Ezt követően Hollandiába, a Royal Huisman hajóépítő üzembe utazott egy bárkán, hogy befejezzék a felújítását.

 

 

1989-ben az Endeavour vízre került Hollandiában. 2010-2011-ben teljesen újraveretezték, akkori tulajdonosával a Bermudákon charterezett. További sorsa ismeretlen számunkra, mindössze annyit sikerült kideríteni róla, hogy 2016-ban újra eladósorba került. Sajnos nagyon régóta nem versenyez már.