Az elmúlt hetek egyik kérdése volt, hogy Litkey Farkas megszerzi-e a 14. Kékszalag győzelmét vagy esetleg a Majthényi Szabolcs-Domokos András páros beéri a 13. Repülő Hollandi VB arannyal. Egyik sem jött össze, vagyis maradt a 12:13 Farky javára 😀 De azért idézzük fel az utolsó napját a Repülő Hollandi Világbajnokságnak Majthényi Szabolcs tollából:

 

Medemblik, utolsó nap 

 

“Az utolsó napra végre kaptunk egy kis igazi medembliki időjárást, de szél azért nem társult hozzá.A rajtra elállt az eső és 6-7 csomós DNY-i fújt, ami folyamatosan frissült. Kicsit lee rajt volt és balra fordulást vártunk, alulról 3. hajóként rajtoltunk. Amikor lett helyünk átfordultunk és vertük a mezőnyt, de balról további frissülés látszott, ezért figyelni kellett a mögöttünk keresztbe húzókat. Egy lepörgésben visszaigazítottunk, de már alig értünk át a legjobbak elé, sőt a német 87 alá épphogy csak be tudtunk fordulni.
Tovább pörgött balra és frissült 12 csomóra, már a bójára tudtunk menni. Sikerült kicsúszni a németnek, és elsőnek ejtettünk le. A dánok csak ötödikek voltak, de ez még pont kevés volt a sombrerohoz és sejtettük, hogy onnan még előrébb fognak jönni. Ez meg is történt, amikor az egyik német hajó előttük majdnem elvesztette a kormányhosszabbítóját, majd a kreuz végére már az olaszokat is megverték. A további frissülés persze hátszélben jött meg, több mint 15 csomós széllel érkeztek ránk hátulról a hajók, a 200 m-es előnyünk a lee bójánál 0-ra redukálódott. A bójavétel után egyből ráfordultunk a dánokra, de a vantnink feszítő kötele beakadt a Domi sarkába és elment az állításunk. Még le tudtuk rohanni a Bojsiékat, de az állítás
helyrehozása közben a következő fordulóról már lemaradtunk. Így a balcsapáson kicsit ki tudtak csúszni és a visszafordulásnál épphogy csak alájuk tudtuk tenni. Most persze jobbos emelések jöttek, amikkel magasságot tudtak nyerni, nekünk pedig közben az alattunk száguldó németeket kellett valahogy kontrolálni. A pöffös, csíkos szélben végül fej fej mellett
futottunk be, 2 méterrel vertek meg a dánok, mi ugyanennyivel a németeket. Valahogy az egész verseny ilyen volt: az apró, de döntő momentumok most nem a mi javunkra fordították az eseményeket.

 

Végül is nagyon jót versenyeztünk és mi főleg ezért jöttünk, most az ezüstre futotta. Ez a hely egyébként nagyon fekszik a dánoknak, akik inkább az élességükre építenek, mert ezen a saras vízen nehezebb megindítani a hajót és sebességgel operálni, ami a Planatech-nek az erőssége. Többször vesztettünk olyan pozíciót, amit a tengeren egy kis ráejtéssel simán a javunkra lehet fordítani. Természetesen ez nem csökkenti a Bojsen-Möller testvérek érdemeit, akik most nagyon jól vitorláztak és látszott rajtuk a kiegyensúlyozott, magabiztos lelki állapot, ami az utóbbi pár évben nem mindig volt jellemző.

 

Reméljük szeptemberben a saját vizükön vissza tudunk nekik vágni a Vintage Yachting Games alatt!
Gratulálunk a bronzérmet szerző Vespasiani testvéreknek is, akik az utóbbi évek egyik legjobb teljesítményével rukkoltak elő!”

 

Végeredmény