Gyerekkoromban egész sokáig azt hittem, hogy a North vitorlák az égtájról kapták a nevüket. Viszonylag későn tudatosult bennem, hogy a ma már a világ legnagyobb vitorlagyártójává vált cégnek a neve ehhez a bácsihoz és az ő munkásságához kötődik.
Június 2-án elhunyt Lowell North, a North Sails alapítója.
14 éves korában kezdett el vitorlázni a „Pápa”, amikor az édesapja vásárolt egy pamut vitorlás Star-t. Az apa – fia csapat minden versenyre elment és ez motiválta a fiatal Lowell-t, hogy kísérletezzen és átszabja a nagyvitorlát.
1945-ben Malin Burnham, az egyik legjobb San Diego-i vitorlázó megkérdezte a fiatal North-t, hogy lenne-e a Star világbajnokságon a legénysége. Igent mondott és megnyerték. „Nem én kellettem Malin-nak.” -emlékezett vissza North- „A nagyvitorlám kellett neki.”
1957-ben egy délután, a San Diego Yacht Club bárjában North megkérdezte jó barátját, Joe Shoemakert – ” Ha indítanék egy vitorlagyártó céget, vennél tőlem vitorlát?” ” Igen, szeretnék” volt a válasz.” North ezen meglepődött, mert ugyan barátok voltak, de azt azért nem lehetett tudni, hogy a cég idővel világ legnagyobb vitorlagyártójává válik, és hogy Lowell jó pár világbajnoki és olimpiai helyezést fog magáénak tudni később.
Ahogy mondani szokás, a többi már történelem.
Mint léghajózási és légi közlekedési mérnök, Lowell tudta, hogy szigorú teszteléssel és fokozatos javítással jobb hajót tud építeni. A vitorlagyártás módszertani és tudományos megközelítése örökre megváltoztatta az iparágat és segített neki öt Star világbajnoki és egy olimpiai bajnoki címet szerezni. Az általa 1957-ben létrehozott alapítvány véglegesen átformálta a North Sails kultúrát.
„Lowell filozófiája a North Sails felépítésénél egyszerű volt” Magyarázta Tom Whidden, a North Technology Group igazgatója. „Szerezd meg a legjobb embereket, akik elkötelezték magukat a legjobb termékek előállításának tudományában és technológiájában.”
Ezt képzett, jó vitorlázókkal oldotta meg. ‘Tigriseknek’ hívta őket. Rájött, hogy aki képes gyorsan vitorlázni, az jó üzletember lehet.
Ő volt az első, aki a számítógépes modellezést használta a vitorla tervezéshez. „Úttörő módon vezette a vitorlakészítést és -formálást. Világos célja, kreativitása és versenyképessége ma is irányt mutat a North Sails-nek, még akkor is, ha a vállalat olyan területeket fedez fel, amit soha nem tudott elképzelni.”
Lowell 1984-ben eladta a céget és visszavonult a vitorlakészítéstől. A vitorlázást nem hagyta abba. Sleeper nevű hajójával versenyzett és bejárta a Csendes-óceán térségeit. 89 éves korában San Diegoban halt meg.
1964-ben Tokióban bronzérmes lett Dragon osztályban az Olimpián, négy évvel később Mexikóban Starban aranyat nyert.
„Aranycsinálás” közben 1968