Felmerült bennem, hogy vajon mennyire kell ragaszkodnunk a „tradíciókhoz”, a megszokáshoz? Egy biztos, sokkal kevesebb figyelmet fordítottunk az életvitel változással járó változó versenyzési szokásokra, mint kellene. Ma ez már nem úgy működik mint 20-30 éve.

 

Ezt jól mutatja a nagyhajós pályaversenyek népszerűségének lassú, de biztos csökkenése is. Az biztos, hogy a pályaverseny egy nehezebb műfaj mint a túraverseny. Kimerítőbb, intenzívebb és tény, hogy a jó eredmény eléréséhez nagyobb tudást igényel. A rákfenéje a dolognak, hogy a nagyobb tudás összeszedésére mégis csak a pályaversenyek a legjobbak.

 

A túraversenyeknél már látszik a változásra az igény. Ilyen például a rövidítés lehetőségének változása, vagy az Ezüstszalag, mely elrugaszkodik az eddig megszokottaktól.

 

Miért ne lehetne a pályaversenyeknél is kieszközölni a szükséges változást? A legutolsó szavazásunk jól megmutatta, hogy a legfontosabb három dolog, ami a jó versenyhez szükséges, az a jó versenyrendezés, a jó szél és az izgalmas küzdelem. Ebből egyetlenegy dolog, amire teljes az emberi befolyás, az a jó versenyrendezés. Ez nem azt jelenti, hogy maximális futamszámot csinálnak a rendezők, hanem, hogy a lehetőségekhez képest jól végzik a dolgukat.

 

A szél esetében természetesen ki vagyunk szolgáltatva a természetnek és nincs rá befolyásunk, de a jó küzdelmeket lehetne azzal támogatni, hogy a pályaversenyeken minél több induló legyen, ellentétben a jelenlegi trenddel.

 

Tételezzük fel, hogy nem gondolkodom rosszul, és a létszámcsökkenés egyik jelentős oka, hogy túlságosan megterhelő ma már egy nagyhajós versenyzőnek a kétnapos pályaverseny. Lássuk be, a nagyhajós pályaversenyek nem az utánpótlás és a profi vitorlázók terepe, hanem a felnőtt amatőr versenyvitorlázóké, akik család és munka mellett űzik a sportot. És lehet, hogy a munka és/vagy a családi elfoglaltságok miatt sokuk számára problémás a szezonban minden teljes hétvégét versenyzéssel tölteni – és ha választani kell, szívesebben indulnak el a népszerűbb túraversenyeken, mint a nehezebb és megterhelőbb pályaversenyeken.

 

A versenypálya mérete zsugorodott az elmúlt húsz évben, mégpedig azért, hogy minél több futamot lehessen rendezni. Az sem volt mindig úgy, hogy egy normál verseny esetében már négy futamból volt kieső.

 

Ezek a változások kifejezetten jól szolgálhatják az egynapos pályaversenyeket. Persze ha a szél nem együttműködő, akkor azon a versenyen nem lesz futam. Erre kétnapos versenyeken is volt már példa, de vitathatatlan, hogy két nap alatt az idő több arra, hogy kikényszerítsenek valamilyen futamot.

 

A nagyhajózásban ma már nem feltétlenül az a lényeg, hogy két napon keresztül feszüljünk. Néha jól esik, ha egy hétvégén az egyik nap feszülünk, a másik nap pihenünk.

 

 

A versenyek is olcsóbbá tehetők. A nyári időszakban a limitidő kitolható akár este hétig – fél nyolcig. Valószínűleg a verseny után megrendezett, díjkiosztóval egybekötött fogadás jelentősen több embert vonzana, mint a mostani rendszer, ami úgy épül fel, hogy az első versenynap estéjén van a fogadás (amire a hajósok zömének külön vissza kell mennie a rendező egyesület kikötőjébe este hat-hét órára, mert a verseny általában legkésőbb délután négy körül véget ér az első napon), a második versenynap végén pedig a díjkiosztó (amin a díjazott hajók legénysége is elég foghíjasan szokott megjelenni, mert a legtöbben a befutó után egyből hazafele veszik az irányt). De a fő előnye, hogy megnőne az indulók száma, amennyiben helytálló az a feltételezésem, miszerint több olyan ember van, aki azért nem jön el a versenyre, mert csak egy napra tudna, mint aki azért nem jönne el, mert egynapos.

 

Tény, hogy nem lehet sok hajóosztállyal  megvalósítani, de például az OD nagyhajós versenyeken, ahol amúgy is két pálya van, gond nélkül kivitelezhető lenne. Az első versenynapon általában most is összejön négy futam, pedig a legtöbbször még 16:00 sincs.  Persze szó sincs arról, hogy több futamot kellene rendezni ennél, ha van rá idő, de a negy optimális számnak tűnik a jelenlegi pontszámítás mellett.

 

Szerintem a versenyek minősége nem lenne rosszabb attól, hogy egynapossá válnának, sőt még talán előnyükre is válna, sokkal izgalmasabbak lehetnének, mert egész az utolsó pillanatig jól kell menni, hiszen nem biztos, hogy kijön a kieső futam.

 

[os-widget path=”/sailinghu/szerinted”]