Már pénteken megkezdődött a Kővári Károly Emlékverseny az olimpiai és nemzeti osztályok számára. Az első nap nem sok jóval kecsegtetett, de végül egy futamot csak sikerült lezavarni. A pálya kissé féloldalas, a szél pöffös.
Szélcsend és szórt fényben sütkérezve telt el a délelőtt, és talán már egy óra is volt, mire a rendezőség megelégelte a várakozást a vízen és kitessékelte a versenyzőket a partra. A délutáni meteorológia bíztatóbb volt és lehetővé tett, hogy kora délután a kiírt köröket teljesítsük. A szél kezdett megerősödni és északira fordult. Igaz, az elején még hármasban rajtolt el a mezőny, de végére már néha egy-egy ötös pöff is színesítette a menetet. Nem volt több futam, mert a 100 kilométeres szél, amit vártak, kissé soknak tűnt.
Szombatra megérkezett a hidegfront és a hőmérséklet is megzuhant. Az eleinte erősnek vélt szél valamelyest csökkent és a rendezőség így délután fél egyre halasztotta a rajtot. Kifele menet éreztük, hogy nem gyenge az északi és ennek meg is lett az eredménye. Az EB-ről nemrég hazatért D’Albini – Szépfy páros árbocát vesztette még az első rajt előtt. Négyes-ötös alapszélben indultak el a csonka mezőnyök, ugyanis sokan nem vállalták az erős szeles versenyzést ezen a napon, különféle okok miatt. Ez valamelyest megkönnyítette azon versenyzők dolgát, akik ezen a napon is az indulás mellett döntöttek, hiszen nem kellett túl nagy mezőnyt szemmel tartani. A szél viszont nagyon pöffös volt és a nyomások olykor a hetes erősséget is elérték. Három futamot is rendeztek ezen a napon, bár nem voltak igazán hosszúak, olyannyira, hogy délután háromkor már parton voltunk.
Vasárnap valamelyest jobbra fordult a szél a szombatihoz képest és a mezőnyök ismét teljessé váltak. Erősségéből is veszteni látszott a szél és az északkeleti irány miatt hosszú, nyújtott hullámok alakultak ki, amelyek Füred előtt nem túl megszokottak mostanság.
Összességében remek verseny volt és jó lehetőséget nyújtott az erős szeles menetek gyakorlására így, egy héttel a legtöbb osztály nemzeti bajnoksága előtt.