A siófoki versenyről mindig ambivalens érzelmekkel távozom. Az itt megrendezett versenyre kevesen járnak, legalábbis Kalózban és 470-esben, igaz idén nem is volt ranglista, pedig a helyszín kiváló, a rendezés remek. Idén is csak a megfelelő időjárás maradt el.
Idén sincs sok hajó, sejthető volt, na mindegy. A Szüreti Regatta további versenyzőket happolt el. Nem tudom kik járnak majd jobban. Úgy néz ki nem nagyon lesz szél a hétvégén.
És valóban nem is volt. A szombati napon mindenki szabad programmal lephette meg magát, mert reménytelen volt a helyzet a vízen. Mi a Sió-csatornát nézegetjük. Alig van benne víz, de azért csordogál valami, nehogy kiszáradjon a bevásárlókocsi, ami – felteszem – suhancok révén jutott bele.
Az esti csülök party éltet mindenkit, mert az esély arra, hogy ezen a napon vitorlázni lehet, erősen konvergál a nullához. Sebaj, majd holnap. Pedig a TBS versenyzői kint vannak a vízen és haladnak, de hogyan csinálják?!
Vasárnap abban reménykedünk, hogy maradt még némi a jól sikerült csülökből. (Maradt is.) Ismét halasztással nyitjuk a napot. Nagyjából mindenki magához tér, mire elkezd fodrozódni valami. Végre. Vitorlázunk is. Nem kell nagyon beöltözni sem, mert meleg van, hiába párás a levegő. 5,4,3,2,1 és RAJT. A pálya egyszerű: cirkálni és hátszelezni kell egy óra hosszat. Ha lejár az egy óra, akkor abban a szakaszban kell befutni, amelyikben a 60. perc letelt.
És letelik ez is. A futam csak egy cseppet volt idegtépő. A szél nem minden helyen ért le a vízre és emiatt néha tükörsima vízen „száguldoztunk”. Persze emiatt a szélváltozásokat sem lehetett látni és ez extra taktikai biztonságra ösztökélte a versenyzőket.
Befutó: 470, Kalóz, 15-ös Jolle. Nincs több futam, BAAANG… Pedig lehetett volna, vagyis inkább kellett volna – nekünk mindenképpen.
A díjkiosztón mindenki boldog. Mosolygás. A családi hangulat biztosított – kevesen vagyunk. A Harken cég pedig örülhet, mert igaz, hogy kicsi verseny, mégis népszerű…