A Balaton idei első vitorlásversenye nem azért vonul be a történelemkönyvekbe, mert kifújt, stabil szél volt és megbízhatóan lehetett futamokat indítani. A szélben, a versenyzőkben, és a rendezésben is jelentős bizonytalanságot lehetett tapasztalni. Nem beszélve arról, hogy nem akar leszivárogni az agyakba, hogy délután 4-kor még nincs vége a napnak. Lehet, hogy sötétedésig még kifér egy jó futam, ha van türelmünk kivárni a szelet.
Első nap
A meteorológia nem ígért sok szelet és ezt rendesen be is tartotta. Hol megélénkült, hol letottyadt a délnyugati szél. Meg egy kicsit az emberek idegeire is ment. Volt bőven érdekesség. Ha az ember kívülről nézte és nem figyelt, akkor sok mindent nem tudott kibogozni. Itt két Laser, ott három, ezt most miért kerülték meg,vagy miért nem? Mit keresnek ezek itt? És sok hasonló kérdés merült fel a nézőben. Amit megjegyzésre méltónak tartok, az az, hogy a rendezőség a rádióban még a futam közepén is azt bogozta, hogy ki, milyen számon nevezett, vagy nem nevezett. Saját érdekében nem ártana a „félrenevezéseket” egy rendezőségnek komolyabban szankcionálni. Több ideje maradna a pályán más dolgokkal foglalkozni. A méltatlankodók, meg hamarosan úgy is lecsendesednének.
Nem rajtoltak jól a favoritok az inkább tavaszinak, mintsem bajnokságnak nevezhető versenyen. A többszörös Világbajnok Majthényi – Domokos (SVE) páros csak a harmadik lett osztályában. Mentségükre szól, hogy tartalékhajójukkal indultak a versenyen. Hajdu Balázs (MTK) szintén rosszul nyitott a trükkös első futamban a Finn osztályban és végül csak a harmadik helyet szerezte meg csakúgy, mint Majthényiék. Természetesen ez semmit sem von le az előttük végző egységek sikerének értékéből. Pallay Tibor (THE) nyerte a nemrég elhunyt Kertész Gábor (Curtis) emlékére alapított díjat.
Második nap
Kezdjük ismét a meteorológiával. Az előrejelzés szerint délnyugat felől esőfelhők érkeznek a Balaton keleti medencéje felé. Az egyik, időnként megbízható internetes szélelőrejelző rendszer szerint maximum 4 csomós, azaz BFT. 2-es szél volt várható. Ennek örömére reggel majdnem időben, a tervezett 10 órás rajtnak megfelelően ki is hajózott a zsűri és az elcsípett rádióforgalom szerint azt állították, hogy kellemes szélben várják a versenyzőket. Érdekes, hogy egy 4 méter magas emelvényről ez kissé másképp nézett ki, amikor az ember a Balatonra tekintett a balatonfüredi illetve a tihanyi vízterületet „smúzolva”. Szinte semmi. Egy versenyző is beszólt a hivatalos rádióforgalomba és megerősítette a rendezőség álláspontját, miszerint megfelelő szél várja a regattázókat. Nem így volt.
Hamar kiderült, hogy a rajt kissé csúszik, de a rendezőség éberségének köszönhetően a mezőny már a vízen várhatta a délnyugati, nagyjából 2-es erősségű szelet. Gyors rajtprocedúra. De hopsz, pár hajóosztály rajtja után hirtelen elfordult a szél és már csak balcsapáson lehetett kimenni a vonalon, aztán HAJRÁ, lehetett is végigügetni lóversenyben a cirkálószakaszt, majd ennek megfelelően a többit, melyek szintén nem voltak túl izgalmasak. A szél egyértelműen balról frissült és ez nagyban közrejátszott a helyek leosztásában az egyébként egyértelműen sebességi pályán.
A nap második, a legtöbb hajóosztály számára összességében harmadik futamban az elsőhöz hasonlóan keveset kellett gondolkoznia a versenyzőknek az időközben délies irányú szélben. Ezúttal jobbra fordult el a szél és így – szinte az összes osztályban – a luvban rajtolók tudtak bójára menni anélkül, hogy fordultak volna. A rendezőség itt hibázott, mert a második osztály rajtja után lett volna lehetősége helyre hozni a szél által okozott pálya-rendellenességet, de valamiért végül nem tették ezt meg. Sőt a rajtbója helyzetét sem változtatták meg. Egyértelműen emiatt több rajtot is vissza kellett lőniük. Mindegy, tavasz van! Lesz jobb is.
De a rendezőség mellett érje szó a versenyzőket is: A 470-es mezőnyben egytől-egyig mindenki elnézte a második raumszakasz bójáját és a Finnesek közül is sokan hasonlóan jártak. Állítólag a 4-es számú pályajel, amely betétbója a lassabb hajók számára, elkezdett lefelé csúszni és ezért a raumbója szemszögéből ez jóval lejjebb volt a 3-as számú pályajelnél. A Finnesek a 3-asra hajráztak, a 470-es mezőny a 4-esre. Magyarul pont fordítva, mint ahogyan kellett volna. De aztán páran észrevették, vagy a számot a sárga bóján, vagy azt, hogy a többi hajóosztály merre is tart és végül korrigálták hibájukat. (A 470-es mezőnyben a 22 indulóból 12-en DSQ-t kaptak). A versenyzőknek tanulság, hogy nézzék meg a többi hajóosztály pályáját is, amelyből lehet következtetni ilyen esetben is, melyik is a jó bója. De legalább a számokra vethetnének egy pillantást. Emellett pár egységnek az sem ártana, ha felrajzolná a pálya rajzát hajójába, mert van, akiknek problémát okozott a terelőbója is a cirkálószakasz végén.
A rendezőségnek célszerű lenne valami jobb megoldást találni az ilyen szituációk elkerülésére. A különböző színű bóják (betét és nem betét) nagyban segíthetnék, hogy egy rosszul kirakott pályajel vagy egy elcsúszott bója miatt ne kelljen túl sok időt tölteni azzal, merre is van az arra?!