Embert próbáló volt, de megmutattuk magunkat – így sommázhatnánk a hétvégi OMT kupa eseményeit, a kishajós mezőnyben újonc kielzugvogelek szemszögéből.

A versenyre hosszas előkészítés és nem kevés szervezőmunka után, végül három vándormadár nevezett, közülük kettő teljesített három futamot a tervezett hatból. Jövőre talán többen leszünk, és talán egy fokkal, vagy sok fokkal jobb időnk lesz.

Tavaly ősszel, amikor megalakult a Magyar Kielzugvogel Osztályszövetség, nagy tervekkel álltunk neki az idei szezon előkészítésének. Ahogyan az lenni szokott, a lendület kissé megfogyatkozott, ahogyan a Yacht Klub Agárdban lakó madarak száma is. Tavaly még legalább öt állt a kikötőben, ebben a szezonban csak három. A tóparti telkeken, műhelyekben úgy hírlik több is pihen, talán majd jövőre vízre kerülnek. Jó volna, mert a hétvégi verseny is igazolta, ha valahol, hát a Velencei-tavon igazán helyük volna ezeknek a tőkesúlyos jolléknak. A nagy tervek sorában az első volt, a március végi, a Silwell Kupa keretében rendezett nemzetközi verseny, ami a viharos idő miatt kissé karcsúra sikeredett, volt vízből mentés, árboc törés. Miután az MVSZ regisztrálta az osztályt, a hivatalos versenynaptárba is bekerült két futam a madaraknak, a Silweel Kupa és a most hétvégi OMT Kupa.

Azt tudtuk, hogy kánikula lesz ezen a hétvégén, de erre azt hiszem egyikünk sem számított. Jóval harminc fok fölött volt, amikor szombaton kifutottunk a rajthoz. Kicsit furcsán, de jól éreztük magunkat az op-k, laserek, finnek, kalózok között. Külön köszönet a mezőnynek, amiért segítettek a zugvogelek, pályaversenyen tapasztalatlan  kormányosainak eligazodni a jelzések között.

Miután a zsűrihajónak sikerült megtalálni a megfelelő pozíciót és kikerültek a bóják is, kifejezetten gyenge, csíkos szélben indultunk, elsőként, rögtön a finnek előtt, akik természeetsen hamar ránk jöttek, hasonlóan a laserekhez, és bekeveredtünk. A gyakran leálló szél, és a kíméletlen hőség komoly próbatétel volt az egész mezőnynek. Szobaton mindössze két futamot sikerült megtartani. Aznap a futamoknál talán nagobb erőpróba volt a kikötőbe való visszajutás, ami majdnem egy bő órát vet igénybe, olykor evezve, néha egy-egy csíkkal megindulva.

Vasárnap Agárd felé autózva a meteorlógusok a szombatinál nagyobb meleggel riogattak, viszont a windfinder és a guru is 9-10 csomós szelet ígért, 11 órától. Fél tíz tájban azonban fujdogálni kezdett, mire kiértünk a pályára, egész kellemes szelecske fujdogált. A pályakitűzés azonban kicsit hosszadalmasra sikeredett, ami nem csoda, mert a tóhoz méltón forgolódott az a kevés szél, ami volt. Amikor elrajtoltunk, még egészen ígéretes volt a tempó, de már a kreuzbóját alig értük el, és miután a finnes élmezőnnyel együtt vettük, lelőtték a futamot. Keserves fél óra volt visszajutni a rajtvonalhoz. Mire visszaértünk eljezdett fújni, és egyszercsak megérkezett az előrejelzett szél. Hamar elindították az újabb futamot, és a madarak végre röpülhettek, sportos szélben, 6 csomó közeli tempóval rohantunk délnek. Ekkor még kicsit forgolódott, voltak gyengülések, de aztán egész kiegyensúlyozott lett. Így végül egy jót vitorláztunk, és megmutattuk magunkat a kishajós mezőnyben.