A repülő katamaránok kora és a leejtés művészete.
Nagy érdeklődéssel figyeljük az AC72-esek fejlődését és a csapatok törekvését, hogy miként készítenek kezelhető repülő hajót ekkora méretben egy relatív rövid pályára.
Íme a bizonyíték arra, hogyan lehet 7 tonnát felemelni szél meghajtással. Ez kérem valóság és nem photoshopizmus:
Kevés jelentkező akadt erre a nem mindennapi kihívásra. Még az egytestűek korában dollármiliókat öltek egy-egy tized csomós sebességelőny megszerzésbe a csapatok, addig most teljesen új vízekre eveztünk és a dollármilliók itt akár csomókat is jelenthetnek, amiből most hiány van, az az idő.
Kezdjük egy kis történelemórával: Ugyebár 1851 augusztusában nyert az America nevű szkúner. Kevesen tudják, de 1876-ban elkészült az első modern katamarán Nathanael Greene Herreshoff által, az
Amaryllis
(valahogy így nézett ki)
.
És ha már a következő Kupa helyszíne San Francisco, akkor meg kell említeni 1877-ből a Dustert, a kis katamaránt, ami nagy feltűnést kelthetett akkoriban.
©University of California – Berkeley/Bancroft Library – Duster (1877)
Nos ok, hogy szárny (merevvitorla) és katamarán, mert 1988 óta tudjuk, hogy ez a kombó működik, de most ezt megfejelték a vízben L végződésű svertekkel. Na ez a nagyon nem mindegy. (A C osztályú katamaránon
próbálkoztak hasonlóval
, de ott trimmelhető volt a svert) Kezdjük ott, hogy néhány „ősküvelet”, közöttük
Rob Davis
azon a véleményen van, hogy kb.
szart se fejlődött
az AC. Ahogy ő mondja: 25 éve még tégla méretűek voltak az első mobilok, internet se volt – se email, se Google Maps, se saját GPS, se
www.com
cuccok. De hát ugyanilyen hajó már volt AC-n, 25 éve, 1988-ban! Lásd
Stars & Stripes
és Dennis Connert.
És
ránézésre tényleg nincs nagy különbség
a mostani AC45-ösökhöz képest. Az AC72es persze azért más lesz, mert ott doboz szabály van, a hajók különbözni fognak. Más az ORCALE és más az ETNZ hajója, ahogy az Artemisé is. Egyvalami közös, hogy mindenki próbálkozik a „repüléssel”. (Ismét történelem: kezdeti próbálkozások a régmúltból
itt
)
Ez jópofa dolog a
kis molyon
, de ahogy növekszik a méret, úgy kezd durvulni a dolog. Elintézhetnénk egy legyintéssel, hogy OK, hisz ott a Hydroptere, ott működik nagyban is a cucc, csak az a gond, hogy ott
más megközelítésű rendszeret
alkalmaznak, míg az AC72-eseknél komoly megkötések nehezítik az áttörést. Tehát nincs hidraulikusan állítható szárny, csak egy L alakú kinövés a svert alján, aztán csókolom.
A megoldások, mint a molyon is alkalmazott szárny a svert alján azért működik, mert
az egy, a külső tényezők által befolyásolt, önműködő, alkalmazkodó rendszer
. Az AC72eseknél viszont egy béna kacsáról beszélünk, azaz a körülményeknek kell megfelelőnek (értsd: ideálisnak) lennie, hogy repüljenek a tonnák, míg a molynál például a hajó elején található pálca trimmeli a víz alatti szárnyat a megfelelő szögbe, hogy egyenletes maradjon a hajó víz feletti magassága.
Itt viszont minden fix, nincs trim. Ráadásul ugye hét tonnáról beszélünk – akár 40 csomós sebesség mellett, – ami rengeteg kérdést vet fel és ami miatt kellőképpen aggódnak is a szakemberek. Az ORACLE csak múlt héten csússzantotta vízre hajóját, máris hatalmas problémáik akadtak. És mivel? Naná, hogy a sverttel. Így több hetes pihenőre kényszerültek. (pedig még azt is hihettük volna, hogy egy kész amerikai koncepcióra formázták az AC72-es osztályszabályt, de most úgy fest, hogy erről szó sincs). Sőt az amerikaiaknak van már egy kupányi fórjuk a többtestűeket terén a többiekkel szemben és lám mégis komoly nehézségeik akadtak az első napon.
Sajnos nagyon kevés fotó jelent meg az ORCALE 17-es hajójáról. Az amcsik úgy dugdossák, mint a lopott biciklit.
fotó:
Guilai
n GRENIER
/americascup.com
És ez érthető is, ugyanis készülnek a második hajók is, ami azt jelenti, hogy még van lehetőség koppintani a másik csapat hajójáról okosságokat. És ne legyen kétségünk, megteszik.
A kiwik már 5 napot mentek a hajóval, óriási energiákat ölve a projektbe. Nagyon úgy fest, hogy tényleg nyerni szeretnének. A rendelkezésre álló
humán erőforrásban
viszont az amcsik jobbnak tűnnek. A kiwik nem is tudtak tisztességesen felkészülni a szezon első versenyére a San Franscioban megtartott AC45-ös viadalra, mivel tényleg az AC72esre koncentráltak a verseny előtti hetekben. Az Artemis hasonló cipőben járt és hasonlóan
nem
készült erre a regattára.
Fotó: ©2012 Sander van der Borch/Artemis Racing
De térjünk vissza a bizonyos L végződés okozta problémákra, dilemmákra. Először is, egyelőre csak bőszélben sikerült kiemelkednie az ETNZ hajójának. Ez nyilván nagy előny (40 csomós sebességről szólnak a hírek), de továbbra is csak annyit tudunk, hogy ezt csak olyan 15-20 csomós szél környékén tudták produkálni. Viszont a rövid, pörgős pályán mennyire fog sikerülni a repülés, az erősen kérdéses. Mivel egyelőre úgy fest, hogy cirkáló szakaszban a merev csonk nem segíti a repülést, arra következtethetünk, hogy ellenállása miatt inkább lassít. A kiwik tehát azt a kényes kérdést boncolgatják, hogy megéri-e egyáltalán?
További kérdések sokasága a hajó kezelhetőségét érintik. Egyrészt erős szélben nagyon észnél kell lenni repülő üzemmódban, másrészt, ha nem is repül a hajó, a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a repülésre ideálisan kialakított L végződés brutálisan nehezíti a leejtést a 72essel, ugyanis a leejtés pillanatában előre helyeződő súlypont miatt az L alakú svert ráerősít a hajó orrának víz alá meneteléhez és ez nagyon nem kívánatos egy katamaránon. Az ETNZ által kiadott nyilatkozatban az áll, hogy jelenleg pont annyi negatívumot látnak benne, mint amennyi előnyt jelenthet.
Mindenestre itt a 35-40 csomós rohanás:
Űrhajó, űrhangokkal, űberkirály módban
.
A leejtés pillanata 2 percnél:
A Luna Rossa Challenge 2013 is készül, bár ők
reklámfilmforgatással is töltik idejüket
. Mindenesetre leigazolták Franck Cammas-t edzőnek, illetve a csapathoz vették Iker Martinez de Lizarduyt (kormányos / afterguard) és Xabier Fernándezt is. És ha nincsenek is éppen top formában a srácok, azért lassan kiheverik a kudarcokat és komolyan erősíthetik a csapatot. Már csak hajó kéne nekik is.
Stay tuned!
Fotó: Chris Cameron-ETNZ