1747 hajó rajtolt el az Adria legnagyobb vitorlásfesztiválján. Az összetett harmadik helyet szerezte meg a Wild Joe a Barcolanán!
A Wild Joe szezonját Triesztben zárta egy nagyon hangulatos versenyen, a 44. alkalommal megrendezett Barcolanán. A nagyon gyenge és hektikus szélben megszámlálhatatlan vitorlacsere, az egész legénység folyamatos koncentrációja és puma mozgású, tökéletes manőverek kellettek a dobogós helyezéshez.
Fantasztikus fesztivált szerveznek a triesztiek a verseny köré, csak az induló hajók legénysége 20 000-es tömeget jelent, de a nézők további ezrei lepik el a partot a futamok alatt. A Wild Joe már a hét közepén dokkolt a kikötőben, s a hajó felkészítése és az edzések voltak programon a vasárnapi futamig. Az edzéseket a többnyire közepes szelek után egy szombaton 20 csomósra erősödő bora tette igazi élménnyé. A legénység titkon remélte, hogy a versenyre megmarad a szélerő, hiszen a 70-100 lábas ellenfelekkel erősebb szélben jobb eséllyel áll ki a 60 lábas mini maxi. A hajóra érkezett közben két népszerű vendég, a kajakos olimpikon páros Kökény Roland és Dombi Rudolf, akik a Fifty-Fifty katamarán fedélzetén kóstoltak bele a vitorlázásba, és úgy tűnik, nagyon megkedvelték ezt a sportot. A Wild Joe kormányosa, Józsa Márton még a füredi katamaránozás után látta a szikrát a fiúk szemében, és meghívta őket egy tengeri vitorlázásra – ami szerencsésen itt realizálódott. Kelemen Tamás, a hajó taktikusa és csapatvezetője fogadta őket egy jellemző mondattal: „Ti annyit tettetek az országért már eddig, amit mi soha nem fogunk tudni felülmúlni – ezzel a vitorlázással szeretnénk ezt újból megköszönni nektek.” A Kökény–Dombi páros a kajakos mozgáshoz talán leginkább közel álló karos csörlő, a grind mellé került be. A fiúk a sprintjeik utolsó métereihez hasonlították a terhelést, csak rövid pihenőkkel, kellemetlenül lehűlő izmokkal – egészen más a mozgás, mint a kajakban. Az erősebb szeles edzést viszont láthatóan élvezettel nyomták végig teljes erőből és alapos fáradtsággal a végén. A fiúk az enyhe szeles versenyen is végig tökéletesen együttműködtek a csapattal, így megismerve a vitorlázás ilyen módját is, s talán még jobban kifáradva, mint a kemény fizikai terheléstől.
A Wild Joe idén is jó esélyekkel állt ki a Barcolanára, bár az esemény főattrakciója az Európában versenytárs nélküli, szlovén zászló alatt hajózó 100 lábas karbonmonstrum, az Esimit Europe 2 volt, és ezt ha nem is szándékosan, de éreztették a szervezők. A Barcolana rajtja nem hasonlítható semmihez. Közel 1800 hajó között a több kilométeres rajtvonalon megtalálni a megfelelő pozíciót, az olaszosan összevissza kavircoló vitorlások körében inkább veszélyes, mint izgalmas feladat. Hozzá kell tenni, hogy az olaszok nem aprózzák el a szitkokat, még egy párméteres bárka is folyékony cirkalmakkal utasítja rendre a 60-70 lábas maxi jachtokat, ha a közelébe kerül a tumultusban, és ez igen gyakran előfordul. De hát mitől is lenne igazán talján egy valódi vízi fieszta.
A rajtvonal csak a navigációs információk és a betétbóják segítségével érzékelhető. Ezen a képzeletbeli vonalon a kikötőtől távolabbi déli zónát választotta a taktikus, néhány 70 lábas maxi jacht kíséretében, akik a gyenge szeles takarásokat a Wild Joe-tól való tisztes távolság tartásával igyekeztek elkerülni. A lagymatag délkeleti szélben lomhán indult neki a mezőny, a Wild Joe olyan távolságra volt a parton eldördülő ágyútól, hogy azt csak sokkal a rajtidő után lehetett hallani. Az összeszokott csapatnak és lelkes vendégeinknek köszönhetően a dingikben tanult döntésekkel gyorsult fel a 10 tonnás Wild Joe, ezt a manőverekhez alkalmazható mozgást a verseny alatt mindvégig precízen diktálta a legénység. Jócskán az első pályajel alá tudott irányt tartani a hajó, itt még néha biztató szélcsíkok segítettek a hihetetlen látványt nyújtó mezőnytől való elszökésben, és közben körvonalazódtak ellenfeleink is, akik szintén kiléptek a hajómasszából. Kizárólag a sebesség tartása, visszagyorsulások, csak a feltétlenül szükséges mozgás a fedélzeten vitorlacseréknél is – ez az, ami jellemezte a hosszú kreuzos menetet. Lassabb nem volt a hajó a környező riválisoknál, viszont jobban megtalálta a taktikus a szeleket. Közben az Esimit Europe 2 láthatóan beragadt a nézőknek szóló part melletti rajtban. Már régen kilométerekkel kellett volna vezetnie, amikor egy közös pályajelhez érés esélye is felmerült egy óra vitorlázás után. Keló több felfelé igazítást is megpróbált közben, köszönhetően a kiváló fordulóknak a hajó további előnyre tett szert. A bólya közelébe érve az Esimit nem vállalta a lekeresztezést és újból a part felé igazított, ahol bizonytalan várakozás után, frissebb szelet kapva alig száz méterrel vette az üldözők előtt a jelet. A Wild Joe lukról lukra nyűglődött az utolsó métereken, jelentőset veszítve a korábban kivívott pozícióból és köszönhetően a több száz nézőhajó hullámainak, nehezen keveredett ki a betétbója körüli limányból. Taktikailag maradt a víz koncepció és ott keresni szeleket, lehetetlen lenne megszámolni az innen következő vitorlacserét, de ezek gyorsan és zökkenőmentesen zajlottak végig, így szép vonalakat, szélcsíkokat találva kezdett a hajó eltávolodni az élbolytól. Az összehangolt csapat puma mozgásokkal és Lukáts Csaba kiváló spinnakerezésével – amit élő rádióközvetítésekbe illő kommentekkel kísért – minden porcikájával a hajó gyorsításán dolgozott. A távolság nőtt, a Wild Joe ellépett a most már riválisoknak is nevezhető, amúgy magasabb osztályú hajóktól. A stabil harmadik helyen érte el – több mint három óra vitorlázás után – a következő bóját, amit a befutó szakasz követett. A parthoz közeli vitorlázás ilyen hektikus és zsenge szellőben láthatóan nem volt ínyére az Esimitnek és a második helyen vitorlázó Maxi Jenának, mert újból beragadtak a hegyoldal alatt, bár egymástól tisztes távolságra. Ezt a döglött zónát a Wild Joe már elkerülte, sőt egészen más szelekkel érkezve kezdte veszélyeztetni a 80 lábas Maxi Jena második helyét. A folyamatos közeledés viszont már nem volt elég a befutóig, így a part alá berakott célvonalnál a 60 lábas Wild Joe – ahogy az várható volt – a nagyoknál nehezebben tartotta a sebességét és kókadt vitorlákkal tette meg az utolsó métereket a célvonalig. A célban nagy volt az öröm a fedélzeten, a kajakos vendégek első versenyükre szerencsét és jó eredményt is hoztak. A Wild Joe Balatonon nevelkedett válogatott legénysége pedig bizonyította, hogy ott a helye a maxi jacht versenyeken – a hajó kategóriáját jelentős előnnyel nyerte meg a tengeri csapatok előtt.
Barcolana, az Adria fesztiválja
Trieszt óriásira nőtt ipari és kereskedelmi külvárosát hamar elfeledteti az arra utazókkal a monarchia romantikáját sugárzó óváros eklektikus és klasszicista épületeivel, kedves utcáival. A trieszti olasz-szlovén lakosság talán egyik legnagyobb ünnepe az idén 44. alkalommal megrendezett Barcolana, az Adria vitorlásfesztiválja. A verseny indulószáma az 1800-at közelíti minden évben. A jó szélben pár óra alatt teljesíthető túraverseny vasárnap reggeli rajtja előtt napokon át számos rendezvény zajlik már. A főtér előtti kikötőrész öblében egymást követik a versenyek a különböző hajóosztályoknak. Még naplemente után is tartanak ezek a kupák pazar kivilágítással. Az Optimist, szörf, Dragon, Elan 210, Ufo és más osztályok mellett a leglátványosabb a Barcolana Classic Coppa több száz veterán korú hajójával, melyek a szombati 20 csomós szélben iskolát adtak az igazi vitorlázásból a több ezer partról bámészkodónak. Jazzprogramok, színpadi, utcai és vízi produkciók, könnyűzenei koncertek, képzőművészet, kirakodóvásár és expo mellett persze a tengeri ételek voltak a sztárok – és az idei főszereplő, ami külön díszes csarnokot is kapott: a prosecco.
