Októberben, amikor a balatoni vitorlás hajók legnagyobb része kiemelésre került a vízből, azt gondolhatnánk, hogy a versenyszezon lezárult és egy 6 hónapos szünet következik, míg újra hajóra kerülünk.

Ezen a télen azonban bebizonyosodott, hogy ez nem így van. Az Adria mikroklímája és közelsége lehetővé teszi, hogy akár a téli hónapokban is hódoljunk szenvedélyünknek. A charter cégek mindössze egy egy hónapos téli szünetet tartanak Dalmáciában december 15. és január 15. között. Sőt még ezen időszak alatt is tartanak helyi versenyeket Karácsonykor és Szilveszterkor, melyek 2012-ben a csekély érdeklődés miatt sajnos elmaradtak.

A Genua Yacht Club (Bende Attila György) által szervezett tengeri navigációs regatta kapcsán novemberben Horvátországban jártunk és részt vettünk ezen a versenyen, melyhez nem csak vitorlázó tudásunkra és alapvető térképismeretre volt szükség, hanem haladó szintű navigációs ismeretekre is. A verseny one design osztályban – a 2012-ben vízre került és speciálisan 2 helyett 3 kabinnal épített – Elan 350-es hajókkal került megrendezésre. Újdonságnak számít és némileg könnyíti a tengeri navigációt a hajóhoz alaptartozékként járó – 2013-tól már vízálló tokkal kiegészített – Ipad készülék a Navionics cég „Marine: Europe” applikációjával.

Egy tengerparti konoba-ban, azaz kiskocsmában egy véletlen folytán találkoztunk és együtt ebédeltünk a Biograd Yacht Club vezetőjével, Gordan-val. Beszélgettünk vele a horvátországi regattákról és meghívást kaptunk tőle az általa szervezett Sv. Nikola (Szent Miklós) Regattára december 6-ra.

December 5-én indultunk kis csapatunkkal Budapestről. A magyar – horvát határon pufajkában szolgálatot teljesítő határőr mosolyogva vette tudomásul mikor kérdésére, hogy hová tartunk azt a választ kapta, melyre vélhetően nem számított: vitorlázni az Adriára. Biográd-ban a város már karácsonyi kivilágításban fogadott minket, speciálisan tengeri motívumokkal 🙂



Itt jegyezném meg – bár még e beszámoló írása közben is pirulok a szégyentől, hogy erről korábban nem olvastam valószínűleg sok más adriai versenyre járó honfitársammal egyetemben és ezen információt horvát barátainktól kellett megtudnom – hogy Biograd na moru, azaz középkori magyar nevén Tengerfehérvár volt az a város ahol Könyves Kálmánt horvát és dalmát királlyá koronázták.

A regattán 24 hajó vett részt, csoportonként 4-8 hajó részvételével. A résztvevő hajók csoportba sorolása a hajótest teljes hossza (LOA) alapján történt. Annak ellenére, hogy a 24 hajóból egyetlen olyan hajó volt, mely nem horvát legénységgel indult a versenyen, elküldték nekünk már a versenyt megelőzően a versenykiírást angol nyelven és a verseny idején a rádiós utasításokat is elmondták angolul.

A versenynap egyetlen programja sem volt kőbe vésve percre pontosan, kivéve persze a rajteljárást megelőző 10 percet követően a versenyt. A 75 kunás nevezési díj (kb. 3000 Ft) már a reggeli skipper meeting-en tartalmazott egy büfé jellegű ellátást, majd a biográdi kikötőből az egész flotta átvitorlázott Vrgada szigetre ahol a kikötő mólón megterített asztal várt minket fügével, pogácsával, üdítőkkel, Palinkovac-val…

A további program alapján Vrgada szigeten – mely egyébként mindössze kb. 4 km2 területű és csak kb. 200 lakosa van és a szigeten autó nem jár – a sziget legmagasabb pontján újjáépült plébániatemplomba való látogatással folytatódott, ahonnan a plébános és a regatta menet együtt indult vissza a kikötőbe. A templom előtti fennsíkról – köszönhetően a napos és tiszta időjárásnak – egészen a Velebit hóval borított vonulatáig elláttunk.

A kikötőben a plébános megáldotta a regattán résztvevő hajókat és a résztvevőket illetve koszorút engedett a tengerbe.



Gondoltuk, hogy így délidőben a sok programot követően már a verseny kezdődik, de kedves horvát ismerősünk jelezte, hogy még csak az ebéd következik… így immáron harmadszor kaptunk ellátmányt a 75 kunás nevezési díjból. A mólóra előkészített fehér abrosszal borított asztalokon egytálételt szolgáltak fel a résztvevők számára. Az étkezést követő ejtőzés után már felgyorsultak az események. Az egymásra kötött 8-10 hajó percek alatt kötött el egymástól és indult ki a Vrgada sziget előtti területen kitűzött rajtvonalra. A rádión mindössze annyi információt mondtak be amennyi a rajt elindításához a legszükségesebb volt, majd elindult a verseny. Taktikusunk a hajón

Sipi

(Sípos Péter, Agárd, Alba Regia SC) által javasolt ütemben és helyen hagytuk el a rajtvonalat. A kitűzött pálya: egy kreuz – szigetkerülés, majd félszél – bólyakerülés, majd hátszél szakasz, végül befutó a Biográd előtti vízterületen. Csoportunkban

elsőként

, összesítettben pedig 4. helyen futottunk be Elan 340-es versenyhajónkkal.






Délután 5 órakor a kikötés után máris újabb vendéglátó program következett, a Marina Kornati étteremben vártak minket vacsorával és díjkiosztó ünnepséggel. Kedves, mosolygós és baráti fogadtatásban volt részünk mind a szervezők, mind pedig a résztvevők oldaláról.

A versenyt követő hétvégét – lévén a Regatta csütörtöki napra esett – Biográdban töltöttük, így alkalmunk nyílt néhány olyan érdekességet látni a városból, az emberekről illetve a környékről melyre idő hiányában egy verseny ideje alatt nem lenne lehetőség.

A legérdekesebb programunk egy marhavágás volt a hegyekben kb. 45-50 km-re Biograd-tól. Két helyi étterem tulajdonosa a húsárut nem a hentesnél szerzi be, hanem időszakosan, amikor marhavágásra kerül, sor elmennek a böllér hegyi házához és egy napos program keretében beszerzésre kerül a hús, amely állításuk szerint – és ezt mi is megerősíthetjük – sokkal jobb minőségű, mint a boltban kapható, mivel az állatok a szabad hegyi levegőn táplálkoznak és élnek.

A marhatenyésztő egy egyszerű hegyi házban és szűk körben családjával, úgy hogy a környéken semmilyen település nincs (még a mobilhálózat is megszűnt a háztól néhány kilométerre..) Vidáman fogadott minket és mutogatott a marhaistálló felé, melyet egy sártengeren át lehetett csak megközelíteni. Kértük két horvát barátunkat mondják el nekünk angolul, hogy miről lenne szó. Kiderült, hogy a hegyi ember egész éjszakáját az istállóban töltötte, mert két órával érkezésünk előtt született meg az utánpótlás marha borjú. És mivel látta mélázásunkat a sártenger felett, megragadott egy hosszú pallót – mint Toldi a fát – és leterítette a sártengerre, hogy átjussunk azon az istállóba borjúnézőbe. A nap további része váltakozva, mint az egy sima egy fordított arról szólt, hogy a levágott marhát kisebb részekre boncolta a böllér, de két szeletelés között a kályhával fűtött házban bort iszogattunk és kecskesajtos kenyeret ettünk. Ebédre pedig megkaptuk a felszeletelt marha egy részét vízben főve, csak így egyszerűen kenyérrel és vöröshagymával.






Folytatása hamarosan következik…..