Már nem is emlékszem pontosan, 1966, vagy 67 nyarán történt.
Az előző nyári vitorlás élmények nagy hatással voltak rám, ezért, régi barátommal, Tibivel, elhatároztuk, hogy kibérelünk egy vitorlást a Balatonon. Ez nem is annyira közös ötlet, inkább az én vágyam kinyilvánítása volt. Már megszereztem a vízijártassági igazolványt, használni is akartam. Tibi harapott az ötletre, minden buliban benne volt. Igen ám, de a bérleti díj már akkor is magas volt, mi pedig tanulók voltunk, kevés pénzzel. Nem kellett sokat gondolkodnunk a megoldáson. Rájöttünk, jobban járunk, ha hívunk még valakit. Más megközelítésből úgy gondoltuk, minél többen vagyunk, annál élménydúsabb lesz a túra.
Ungár Gyurit, barátunkat és osztálytársunkat, kitűnő választásnak tartottuk. Már volt vele egy-két közös „buli”. Jól megvoltunk egymással. Ungár idegenkedve fogadta az ötletet. Tibivel ellentétben még sohasem ült vitorláson és úgy tűnt, nem is nagyon vágyik rá. Közös erővel győzködtük Gyurit. Bizonygattuk, neki nem kell semmit sem csinálni, mi nélküle is elvezetjük azt a vitorlást. Mi már nagy vitorlázók vagyunk ám. Milyen izgalmas lesz hajóról fürdeni a Balatonban, a strandon a kikötőkben, a lányok előtt mi leszünk a „janik”, minden nap másik kikötőben alszunk és még sok más, számunkra jó bulinak tűnő lehetőséget ecseteltünk. Gyurin nem látszott a lelkesedés csak a száját húzta. Amikor érveink során eljutottunk a kikötők környékén kínált lángosok, palacsinták, hamburgerek ecseteléséhez, megtört a jég. Gyuri szemében felcsillant az érdeklődés: „És tényleg? Tihanyban a kikötőnél is lehet enni, meg a templom mellett is? Na jó, megyek!”
Vonatra szálltunk. A cél: Boglár. Akkor ott működött a Balaton egyetlen hajókölcsönzője. A vonaton zötykölődve, tervezgettük a következő napokat. Mindenki mondta a maga elképzeléseit. Gyuri, a kis büfék választékain elmélkedett, Tibi a kikötőkben sétáló facér lányokról, míg én a „nagyszerű”, általam készített útitervről áradoztam. Elképzeléseinken fellelkesedve elindultunk megkeresni a büfé kocsit. A fülkék előtti keskeny folyosón törtettünk célunk felé. Egyszer csak Tibi szeme felcsillant. Nekünk háttal a lehúzott ablaknál állt egy magas, karcsú derekú, hosszú szőke hajú alak. Frissen mosott haját selymesen lebegtette a szél. Tibi fantáziája belendült és odaszólt neki: De meg…………lak!” ( a kihagyott szótöredék nincs jóban a nyomdafestékkel, ezért nem írtam ide, de mindenki gondoljon, amire akar)A magas szőke megfordult. Lányos alkatú fiú volt. Megvetően nézett Tibire, aki meglepetésében köpni, nyelni nem tudott. Aztán úgy tett, mintha semmi sem történt volna, visszafordult az ablakhoz és újra elmélyülten nézte a tájat. Tibi legszívesebben láthatatlanná vált volna. Mivel ezt még nem tudta, fülét – farkát behúzva, szemét földre szegezve gyorsan elsomfordált onnan. A büfé kocsiban aztán kitört belőlünk a nevetés. Elképzeltük, mi lett volna, ha a fiú „olyan” és veszi a lapot. Ezen elfantáziáltunk egy darabig, majd egy régi vicc felelevenítésével oldottuk a helyzetet„Tévedni emberi dolog, mondta sündisznó, aztán lemászott a súrolókeféről”
Bogláron a kölcsönzőben már délelőtt megkaptuk a hajót, egy ALU 15-ös túra jollét. Ez a típus nem volt szép, nem volt gyors, nem volt kényelmes. Egyetlen nagy előnye az volt, hogy volt. A nyári szezonra általában már kora tavasszal lefoglalják a hajókat. Valaki visszamondta ezt a hetet, így jutottunk főszezonban hajóhoz. Ez kisebbfajta csodának számított abban az időben.Átvettük a hajót. Átnéztük a vásznakat, a kötelező tartozékokat. Még azt is megnéztem, mennyi a fenékvíz, Minden rendben, mehetünk. Nem is reméltem, hogy ennyire problémamentes lesz a behajózás. Hamar felszereltünk. Pontosabban hamar felszereltem. Tibi a fürdőruhás lányok vizslatásával volt elfoglalva, Gyuri életében nem látott közelről vitorlást, így hát maradtam én, mint gyakorlati ember. Kötelek, vásznak, csigasor, horgony. Minden a helyén, indulhatunk. Jó széllel futottunk ki első napi célunk, Tihany felé. Sütött a nap, kellemes délnyugati a szél, ideális vitorlázó idő. Nagyon élveztem az utat. Gyuri néha panaszkodott egy kicsit, hogy a hajó hintázik a hullámokon, meg dől, meg nyomja a derekát a háttámla, meg erős a nap és fúj a szél. Különben jól megvolt.
folyt. köv
Fotó: FORTEPAN©2010
Forrás: yachting.hu
