Részvétel a Szélrózsa tókerülő vitorlás túraversenyen

Visszagondolva a gyerekkoromra, emlékszem arra, mekkora örömmel futottunk a kikötőbe, mikor megindult a déli szél, vagy mikor elérte egy markáns hidegfront a Balatont. Én személy szerint a mai napig az északi szelet kedvelem a legjobban. Azokból, mert a parton töltött napok után, nagy és tiszta levegőt vehettem. Szeretem az erejét, aszélrohamok irányváltását, szeretem a kihívásait, melyeket egyedül küzdhettem le, így a teljes szabadság érzésével töltődhettem el.



Emlékeimben kutakodva nem volt nehéz összefüggést találni a kötelességtudatom kialakulása és a szabadon való vitorlázás személyes felelőssége között. Én mindezt a Balatonon tanultam meg, gyerekkorban. Gondtalanok voltunk, örömmel vitorláztunk, olyan örömmel, melyre csak az a gyermek képes aki megkapta a megérdemelt gyerekkort. Akkor még nem voltam tudatában annak milyen szerencsés vagyok, és hogy a balatoni vitorlázás lehetősége egész életemre kihat majd. Szerencsések voltunk, mert társas identitásunk korán kialakulhatott, és a későbbi években szorongások nélkül kiteljesedhetett sportpályafutásunk, képességeink szerint és a lehetőségeinkhez mérten. Megtanultuk a vízen, hogy ezek a dolgok kellenek majd egy gazdag élethez, melyet elképzeltünk…. Mi lehetőséget kaptunk ahhoz, hogy tartalmas életet élhessünk. Viszont jóval többen mindezt még csak elképzelni sem tudják.



Olyan versenyről álmodoztunk, mely visszahozza gyerekkorunk gondtalan napjait, amikor még sejtelmünk sem volt arról mit hoz a jövő, de tudtuk, hogy rajtunk és közösségünkön múlik majd a siker. A verseny létrehozása, a Balaton legnagyobb kalandját is kellett, hogy magában hordozza. Megkerülni a Balatont, akár pihenőidővel, arra amerre mi akarjuk a szélrózsa bármely irányába, és akkor mikor olyan szél fúj, amilyenben Mi szeretünk vitorlázni. Felismertük, hogy segíteni csakis összefogással lehet. Azt is tudjuk, hogy csakis hosszútávon érhetünk el sikert, és ehhez küzdenünk kell majd.



De hát ki tud jobban küzdeni egy sportolónál? Szerintem senki. Egy jó sportoló képes kilépni komfortzónájából, hogy teljesítse a napi feladatát, és közben kezet is kell nyújtania azoknak, akik csak a reménybe kapaszkodhatnak. Egy sportolónak főleg egy vitorlázónak (kiváltságos helyzetünk okán), a pro szociális viselkedésformát kell gyakorolnia. Ez a viselkedésforma egy közösségben csak akkor működik, ha az egyénben megvan ez az attitűd. A verseny sikeressége azon múlik, hogy Te, aki most olvasod e sorokat, megteszed e, hogy egy jó ügy érdekében megkerüld a tavat.

Szerintünk meg!

Továbbá kérdés marad az, hogy lehet-e olyan versenykiírást létrehozni, melyben minden résztvevő győztes.

IGEN, MI HISZÜNK BENNE!


www.szelrozsa.info