Doldrums és az Egyenlítő környékéről
A Doldrums lottó
Conrad Colman naplója, 2015. január 16.
Próbálunk délre keveredni, de nincs túl sok szél. Követtük az északias szelet egészen tegnap késő délutánig, de biztos láttátok, hogy jelentősen csökkent a sebességünk. Aztán egyszer csak teljesen leállt az északi szél, és a szélrózsa minden irányából érkezett vissza. Déli irányba fordítottuk a hajót, és sikerült 1-2 csomóval haladnunk, miközben a vitorlák a hullámzás miatt csapkodtak, és fárasztó volt, mert mi kormányoztunk, ugyanis az autopilot nem csinál semmit, amikor ennyire változékonyak a körülmények.
Az én váltásom alatt felvillant a reménysugár, amikor a szél építkezni kezdett, először 2 csomóról 3,5-re, majd 6-ra! Akcióba lendültem, hogy felhúzzam a Code 0-t (nagy lapos vitorla, ami több szögön és több szélviszony alatt is használható), de amikor az árboc felénél jártam vele, a szél túl erős lett hozzá, így lekötöttem a deckre az esőben. Látványosan haladtunk délre a zuhogó esőben, ami lemosta a hajóról a saharai homokot, ami az elmúlt héten halmozódott fel, és én végre lemoshattam két hét ragacsosságát.
A Doldrumsnál a vitorlákról lezúduló vízben zuhanyozni nem túl pihentető, mert sosem tudhatod, mikor zárja el valaki a vizet. A legrosszabb, amikor ott állsz teljesen leszappanozva, az ujjaidról csöpög a hab, és keresed a következő felhőt, ami lemoshatná rólad. Akárhogy is, most jó egy órán keresztül esett, volt időm mosakodni, és kiöblíteni a zoknijaimat és az alsóneműt. Valódi luxus és jó felkészülés az út következő szakaszára… amibe boldogan vágunk majd bele, ha a szél visszajön!
Újra délen!
Conrad Colman naplója, 2015. január 17.
Már hatszor kereszteztem az egyenlítőt vitorlák alatt, így már nem olyan izgalmas mérföldkő, mint valamelyik „fok”, ami az úton vár ránk, de még így is megelégedettséggel tölt el, amikor a GPS átvált N-ről S-re, és arra gondolok, hogy elkezdünk lefele csúszni a bolyón. Hagytam Nándort tovább aludni, így figyelhettem a váltást, és élvezhettem a békés napfelkeltét, amikor a puha barackszín sugarak megjelentek a horizonton, és lehámozták az éjszaka sötétségét. Neptunnak adtam a kávém utolsó cseppjeit, hogy megköszönjem az átkelésünket, de semmi egyebet, mert sem a szél, sem a tenger nem segített minket, mióta elrajtoltunk.
Amilyen szép volt a napfelkelte, olyan szomorú volt látni, hogy elmúlik az éjszaka, mert a tiszta ég először mutatta meg a dél keresztje csillagképet ezalatt a verseny alatt, és igazán úgy éreztem, hogy üdvözöl a félteke, amin születtem. Nem csak az égen voltak fények, hanem a vízben is egy tucat apró tintahal foszforeszkált, akik a delfinekkel együtt követtek minket. Igazán csodás éjszaka volt.
Most, másfél déli foknál végre találtunk szelet a várt délkeleti irányból, és élvezettel tudunk lefele haladni a versenypályán. A sötét felhők által hozott szélerősödés okozta izgatott vitorlacsere után, az erősödő szél felszívódott, és most a legnagyobb orrvitorlával és teli nagyvitorlával haladunk. Most fejeztük be a kormánycsapágyak extra erősítésének laminálását, ügyelve a felcsapódó hullámokra és a szemöldökünkről csöpögő izzadságra. Az egyenlítői nap fejbe ver, és csak a vitorlák árnyékában találunk enyhülést, és hűvös szellőt. Egy rövid zápor formájában haladékot kaptunk, ami jó lehetőség volt egy újabb zuhanyra.
Sajnos a Doldrumson való a lassú átkelésünk egy megmászásra váró nagy hegyet hagyott nekünk. A legközelebbi versenytársunk, a One Ocean One Planet már több, mint 700 mérföldre van, a vezető pozícióban vitorlázók pedig ennek több, mint dupla távolságára. Önteltség és tiszteletlenség lenne azt mondani a többi versenyzőnek, hogy simán le tudjuk győzni ezt a távolságot, de távoltartjuk magunkat az őket fűtő verseny tüzétől, és a távolság remélhetőleg elmállik a következő hetek, hónapok (!) alatt. A rajtunk után Bizonyára megérdemlünk némi szelet, hogy haladjunk tovább az útukon! Kövessetek továbbra is!
Forrás:
https://www.facebook.com/mancsaft.szakszervezet
Fotó: Spirit of Hungary – Barcelona World Race
Forrás: http://www.conradcolman.com/2015/01/the-doldrums-lottery/ , http://www.conradcolman.com/2015/01/back-to-the-south/
