Conrad Colman naplója, 2015. január 27.

Van egy gyerekkönyv ezzel a címmel, hogy „Nem jó, nagyon rossz nap*”, és ez a cím passzolt a mai napunkhoz.

A gyenge szélből való menekülő utunkat követve az időjárás előrejelzés felett csorgattuk a nyálunkat, ami azt mutatta, hogy szolid 20 csomós szelünk lesz kedden, és végre nekiláthatunk utolérni a többieket. Ezzel a tudattal kezdtünk el felkészülni az erősebb szélviszonyokra, amiben részünk lesz, amíg pár hét múlva vissza nem térünk az Atlanti-óceánra. Észrevettem néhány kidörzsölődött részt a grószon, úgyhogy előkészítettem pár vitorlafoltot és a Dr. Sails ruganyos epoxy ragasztóját, hogy gyorsan lehúzzuk a grószt, feltegyük a foltokat, és 10 percen belül vissza is húzva már teljes sebességgel haladhatunk.

Kiderült, hogy bonyolultabb a dolog, mert találtunk néhány részt, ami több ragasztót és kevlar patchet igényelt, hogy rendesen meg legyen csinálva. A hőségben a nehéz grószunk  utolsó szakaszát csörlőzni komoly erőfeszítést igényelt, szakadt rólunk a víz, úgyhogy örültünk, amikor végre fent volt a vitorla, és meghalzolhattunk dél felé. Halzolás után vettem észre, hogy a grósz lelazult, újra felhúztuk, és biztonságosan rögzítettem a felhúzót a helyén. A vitorla megint lecsúszott, ami idegesítő volt, mert már volt ezzel problémánk korábban is. Távcsővel megnézve kiderült (igen, tényleg ennyire magas az árboc), hogy a felhúzó kijött, és gyakorlatilag belevágott az árbocba.

A carbon árbocunk hihetetlenül erős, de a high tech felhúzó kötelünk keményebbnek bizonyult. Terhelés alatt kiugrott a csigából az árboc tetején, és belefűrészelt 30 centit az árbocba, amíg teljesen be nem szorult. Kiakadtunk, mint maga a felhúzó, mert a vitorla se le se fel, miközben érkezőben volt a erősödés (szélerősödés), és ez olyan, mintha a gázpedál padlóig lenne nyomva, miközben az út kanyarodik. Felhúztam Nándort az árbocra, ő néhány kísérlet után le tudta vágni felhúzót, hogy ki lehessen fűzni (azt hiszem, ma tanultam néhány új magyar szót!), és leküldte nekem az elvágott végét javítani. Most van egy extra grószfelhúzónk csigával bekötve a helyére az árboc tetején a sérült helyett.

A javítás következménye, hogy a továbbiakban nem használhatjuk a grósz teljes felületét, tehát kis szelekben kompromisszum kell a verseny hátralévő részében. Ez elképesztően frusztráló, mert az elmúlt hetekben egyre jobbak és jobbak voltunk, és tényleg vártuk, hogy a legjobbat hozhassuk ki magunkból. Mégis büszkék lehetünk magunkra, hogy milyen jól dolgoztunk együtt a gyors javítás érdekében, és nem kellett kikötni, hogy megoldjuk, vagy feladni a versenyt.

Még mindig itt vagyunk, és küzdünk…. Folytatódik a következő fejezetben.  Várom a pozitív eseményeket, és remélem, hogy a következő oldalakon már azok várnak ránk!

————–

*

Judith Viorst

: Alexander and the Terrible, Horrible, No Good, Very Bad Day (1972)

Angolszász nyelvterületen népszerű, egy srácról szól, akinek aznap nem jön össze semmi, musical is készült belőle, és meg is filmesítették.


Fotó: Spirit of Hungary – Barcelona World Race



Forrás: http://www.conradcolman.com/2015/01/conrad-and-nandors-no-good-very-bad-day/