Hajónapló, 2015. április 2. Conrad Colman naplója
Pozíció: déli szélesség 0 fok 53 perc, nyugati hosszúság 29 fok 45 perc
A legutóbb arról írtam, hogy fel vagyok pörögve, és készen állok a legrosszabbra, amit a Doldrums kiszámíthatatlan szelei ránk rónak. A lelki szemeim előtt én magam voltam Al Pachino a Minden héten háború című filmből, amiben azt a legendás beszédet* mondta az öltözőben. Valahogy egészen sima vitorlázásunk volt, és csodás éjszakám volt az utolsó hátszeles szakasz előtt, a nagy gennakerrel néha 16 csomót is mentünk, pedig az előrejelzés 1,3 csomós szelet jósolt. Ennek a rohanásnak a végére a tervezett úthoz képest másfél napnyi előnyt szereztünk. Megküzdöttünk minden egyes centiméterért.
A meglepő haladásunkat csak néhány Sargasso tengerifű-sziget szakította meg, amelyek normálisan a Sargasso tengeren találhatóak, Guyanától északra. Apró tüskés darabokból áll össze kisebb foltokká, majd végül egész szigetekké, úgy tapadnak egymáshoz, mint a tépőzár. Az egész indává összeállva rátapad a tőkesúlyra és a kormányra, és a végén egy nagy labdává összetapadva feleakkora sebességűre lassítja le a hajót ebben a kis szélben, és olyan turbulencia keletkezik a kormányon, hogy alig tudjuk irányítani a hajót. Valahányszor rátapadnak a kormányra, „rükvercbe” kell raknunk a hajót, hogy leszedjük róla. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy szélbe állunk, lobognak a vitorlák, a hajó megáll, majd visszatolat, amíg a hínár szabadon nem úszik. Ez a manőver sokszor úgy végződik, hogy rossz irányba fordul a hajó, a vitorlák rossz oldaláról fúj a szél, és ilyenkor gyorsan csapást kell váltanunk és meghalzolnunk, hogy visszatérjünk az eredeti irányunkhoz… Így aztán a trackeren tele van a nyomunk apró kis körökkel, de még mindig jobb, mint vonszolni a hínárt magunk után.
Ilyen közel az egyenlítőhöz izzasztó a munka, úgyhogy ujjongtam, amikor este eső áztatta a Spirit of Hungaryt, és esélyt kaptam egy alapos zuhanyozásra. A Doldrums közeli esők mindig kicsit riogatóak, mert nem akarsz szappanos maradni, miközben a fejed felett odébb vonul a felhő, anélkül hogy lemoshattad volna magadról a habot. Ezúttal nem kellett aggódnom, mert volt időm alapos mosdásra tetőtől talpig, miközben az éjszaka sötétjében ügyeltem. Muris látványt nyújthattam a cipőmet és a fejlámpámat kivéve teljesen meztelenül, mindenfelé szappanhab repkedett, ahogy kiengedtem és behúztam a vitorlákat a szélerő változásaira reagálva. Egyedül azt reméltem, hogy Nándor nem ébred fel, mert azt hihette volna, hogy egy pucér táncoló őrültre hagyta a hajót!
Az időjárás előrejelzés tragikomikus, de azért derűlátó vagyok abban a tekintetben, hogy már a bizonytalan szélviszonyok nehezén túl vagyunk, és észak felé tarthatunk azonos csapáson egészen a Kanári-szigetekig. Annak ellenére, hogy még az egész atlanti átkelés előttünk van, amikor az egyenlítőt elhagyjuk, az már olyan, mintha majdnem visszaértünk volna. Ah… épp most döglött meg a szél! Lehet, hogy továbbra is küzdenünk kell minden egyes centiméterért.
—
* A néhai Végvári Tamás szinkronjával is zseniális:
Forrás: http://www.conradcolman.com/2015/04/ships-log-april-2nd/
