Viharkupa Agárdon
Tudtuk, hogy kemény lesz, de erre azért nem számítottunk. Igen, a 2015-ös Kielzugvogel Európa Kupa, amit a Record Kft. támogatásával rendeztünk, egy olyan verseny lett, amiről biztosan fogunk az unokáinknak is mesélni, hogy az egyik kormányos, facebook bejegyzését idézzem. Idén is német győzelem született ugyan abszolútban, de a dobogón állt egy magyar egység is akikhez ráadásul egy fair play díjas történet is kapcsolódik.
Már tavaly decemberben kilőttük a május 1-i hétvégét, mert 2014-ben az már olyan jól bejött. A készülődés gyakorlatilag ősszel megkezdődött. Egyrészt Majthényi Zsomborhoz került még 2014- elején a Lei-Lei, amit a németek emlékezete különösen gyors hajóként tartott számon. Zsombi nemcsak gyönyörűen, nagy türelemmel felújította, de korszerűsítette is a járgányt, ami idén végre vízre került Delej néven, és remekül teljesített. Kerültek új hajók is a kikötőbe és lassanként előkerültek innen-onnan újabb és újabb vándormadarak, úgyhogy a verseny közeledtével már ott tartottunk, akár 16-18 hajó is lehet az idei versenyen…
Előzetesen négy német egység jelentkezett a versenyre, a megszokott párosok, természetesen Alfons és Christl Huber, a magyar-német kielzugvogel barátság legrégebbi támaszai és építői, fijuk Christian Huber és felesége Sarka Huber, Gerd és Angelika Diederich, és az osztrák Robert Leitner, Hubert Peka-val az oldalán.
A verseny közeledtével sajnos láttuk, hogy néhány jól ismert agárdi madár nem lesz, nem lehet ott a rajtnál de vártunk több magyar vendéghajót is, közülük végül egy érkezett, Kálóczy “Tapsi” Antal, egy gyönyörűen felúíjitott, Svájcból származó, és egyébként eladósorban lévő full fa verdával.
A verseny előtti napokban már nyilvánvaló volt, hogy kemény versenyre kell készülnünk, erős hidegfronttal és erős, viharos széllel, az eső mennyisége kérdés volt, de ez foglalkoztatott legkevésbé mindnyájunkat.
Csütörtökön sorban megékeztek a német hajók, még gyönyörű napsütésben, békés szélcsendben ponyváztuk le, és csodáltuk meg őket. Ehelyt is meg kell emlékezni róla, milyen csodákra képes a folyamatos gondoskodás, Alfons húsz eves Madere, mintha csak új volna…
A terv pénteken, és szombaton is három-három futam volt. A kormányosi idejére már szépen beerősödött, átlagban 15 csomós szelet mértünk, 25 csomó körüli befújásokkal, de a trend határozottan erősödő volt. A nagytisztásra többnyire csak grósszal vágtattunk ki, tíz kieler és egy kistertvér, egy svertzugvogel, egyelőre az egyetlen az YKA-ban, a Wum.
Az első futam rajtjára az alapszél inkább a 20 csomót közelítette és nem sokkal egy után a mezőny egy részére “lecsapott” egy harminc csomós pöff. A hétvége folyamatos témája volt, hogy vajon sok-e ez a szél ezeknek a hajóknak. Megkockáztatom, hogy igen annyiban biztosan, hogy fele ekkora szélben is elérik könnyedén a csúcsesebbességüket, és igen ebben a szélben komoly erőfeszítés volt őket menetben tartan. A mezőny zöme azonban megoldotta ezt.
A Delejjel Majthényi Zsombi rögtön megnyerte az első futamot, és a másodikban is csak Gerd Diederich tudta megelőzni őt. Christian Huber az első napon csak aszisztálni tudott a párharcukhoz, az első futamban a 3. helyezéssel kellett beérnie, a második futamot pedig kihagyta, ahogyan többen is még, az apa Alfons Huber is. Zsombi mindvégig a tőleg megszokott határozottsággal, erővel, nyugalommal és tudással vezette a Delejt, kétségkívül a magyar mezőny legerősebb egysége volt az övék, Kovács Istvánnal.
A tó egyik leggyorsabb hajójának számító Boszival Visy Gergely, ezúttal Sztankov Attila gyakorlott közreműködésével a tőle ismert bátor, elszánt és okos vitorlázást mutatott. Komoly küzdelem árán verekedték fel magukat Zsombi mögé a magyar mezőnyben a második helyre.
Az egyszersmind a versenyt is rendező, szervező, és a magyar kielzugvogel flotta lelkének tekinthető Belley “Beló” László ezúttal a Shantival szállt versenybe. A tavaszi mérlegeléskor kiderült, hogy a kikötő bizonyosan legöregebb vándormadara a legsúlyosabb is, majdnem másfélszáz kilóval nyom többet a Boszinál. Beló azonban, Peterman Orsolya közreműködésével a magyar mezőnyben a harmadik helyre vitorlázott fel az öreglánnyal, megmutatva, hogy komoly vitorlázó tudással, tapasztalattal ellesúlyozható a technikai hátrány. A Shanti egy klasszikus hajó, amelyen viszonylag szűkösek az állítási lehetőségek, az albán, a cunninghamen, és a nagyvitorla alsó élén kívül semit sem lehet dinamikusan állítani, miközben a modern verseny kzv-ken a vorstag, a fő, a kis éa a baby vantnik, a génua magassága, és az elsőél feszessége is mind folyamatosan szabályozható. Az erős szél is segítehette persze a Shanti haladását, sőt a súlytöbblet ilyen szélviszonyok között bizonyosan jól is jött, de a meghatározó Beló ismert nyugalma volt. Pedig lett volna ok izgalomra, az első nap egyik cirkálószakaszán ugyanis lelazult a leeoldali fővantni spannerje, amit Orsinak viszonylag gyorsan kelett szerszám nélkül orvosolni, hogy az olykor harminc csomós szélben a Shanti épségben végigvitorlázhassa a futamot, és épségben érjen a kikötőbe, amit ezúton is köszönök!
A rendkívüól erős szél ellenére egyébként nem történt egyetlen komolyabb gixer sem, bár volt egy borulás, amiből sikerült gyorsan felállni, az egyik fa hajó kielszekrénye pedig kissé megsérült a nagy nyomás miatt, ezért még pénteken délután ki kellett daruzni, szombaton már nélkülöznünk kellett a jelenlétét.
Másnapra (szombat) esőt is ígértek az erős szél mellé. Mindkettő megjött még időben. Az első futam, még csendes esőben és egészen enyhe szélben indult, aztán a második futam rajtjára a dél-nyugatiról folyamatosan nyugatira forduló szél szépen épült fel, és elérte ismét a 15-18 csomós átlagot, és 20 csomó feletti rúgásokkal szelektálta a mezőnyt. A második napon Christian és Sarka Huber legyőzhetetlennek tűnt, egy ízben az osztrák Robert Leitner, illetve Gerd Diederich tudott a közelükbe vitorlázni. Zsombi egy negyedik és egy harmadik helyet, illetve egy elsőt vitorlázott, de az utóbbiról lemondtak a fair play szellemében, ezért az összesítésben ezt nem vették figyelembe.
Történt ugyanis, hogy a második futam után a mezőny egyből kivitorlázott a kikötőbe, a folyamatosan erősödő nyugati szélben, jóllehet a rendezők a versenyt nem lőtték le, vagyis a tervezett harmadik futamot is rendben elindították, ezen azonban csak Zsombiék rajtoltak el. Mindenesetre Héjj Ádám rövidítés után, szabályosan befuttatta őket. Erről az első helyről mondtak le a fiúk.
A mezőnyben végigvitorlázta mind a négy futamot egy kistertvérünk, a Wum. A piros freibordjáról messziről felismerhető svertzugvogellel Kollár Miklós és Puskás Bendegúz igazán elismerésre méltón állta a kihívásokat, a tőlük megszokott bátorsággal, erővel és ügyességgel vitték a kielereknek is komoly viszonyok között a hajót. Az első, igazán harcos nap, második futamában abszolút sorrendben a harmadik helyen értek körbe, Zsombi és a végső győztes Gerd Diederich mögött.
A mezőnyben állandó vendég Berger Miklós, aki örömmel ül át a Mikka kormányától egy jó kis zugvogel verseny kedvéért valamelyik madárba, ezúttal is kikötőmesterünk, Nagy Andrással szállt versenybe, a tavaly még Beló kormányozta Siriusban és tőlük megszokott módon harcosan, kitartóan küzdöttek.
Összességében remek verseny volt, sok hasznos, főleg erősszeles tapasztalattal még azoknak is, akik csak egy-egy futamot teljesítettek. Úgy tűnt a német egységek is jól érezték magukat, aminek köszönhetően az agárdi Európa Kupa futam, amely a német bajnokságnak már ma is része, jó eséllyel bekerülhet az hajóosztály európai kupasorozatába, ami jelentős lépés lehet, az időközben egyesületté alakult magyarországi osztály életében. Ami bizonyos, 2016 május 1-én ismét KZV Európa Kupa Agárdon.
Eredmények:
Abszolút:
- Christian Huber, Sarka Huber
- Gerd Diederich, Angelika Diederich
- Majthényi Zsombor, Kovács István
Magyar hajók:
- Majthényi Zsombor, Kovács István
- Visy Gergely, Sztankov Attila
- Belley László, Peterman Orsolya
További fotók és infók a
www.kzv.hu
oldalon, vagy a Magyar Kielzugvogel Szövetség facebook oldalán. További fotók az YKA faceboook oldalán.
