Beszámolónk előző részében a rajttól Fokvárosig követtük a versenyt.

 

A fokvárosi pályajelet az Edmond de Rotchild vette elsőként 11.20-án, nem sokkal este 8 után. A MACIF és a súlyosan sérült Sodebo is megállásra kényszerült, ezzel hatalmas lehetőséghez jutott az Actual Leader, mely másodikként, 11 órával és 200 mérfölddel az Edmond de Rotchild után fordult. A MACIF 6,5 órás szerelést követően 11.21-én délelőtt vissza tudott állni harmadik helyen a versenybe, de 3 órás hátrányba került az Actual Leaderhez képest. A Sodebo 11.21-én délelőtt 11 órakor kikötött Fokvárosban.

 

11.22-én a Sodebo feladta a versenyt, a csapat minden erőfeszítése ellenére sem tudták helyrehozni a hajót. A MACIF ledolgozta hátrányát és visszatornázta magát a 2. helyre, ám hatalmas küzdelem alakult ki közte és az Actual Leader között, melyből végül másnapra az Actual Leader került ki győztesen, bebiztosítva magának a második helyet. Az Edmond de Rotchild 11.23-án 300 mérföldes előnnyel érkezett a Szent Ilona-szigethez, és nyomában az Actual Leaderrel megkezdte a haladást északnyugati irányba, a verseny során harmadszor is átkelve az Atlanti-óceánon. Ám a szigetnél lévő magasnyomású zóna (Saint Helena High) legyűrése nem volt egyszerű mutatvány. Cammasék négyszer kényszerültek halzolásra (ezeken a hajókon a halzolás 20 perces manőver és nagyon komoly sebességvesztéssel jár) és ezzel gyakorlatilag 24 órán belül lefelezték addigi előnyüket. A számításuk sem igazán jött be, mert ugyan abban bíztak, hogy viszonylag nagy sebességgel fogják tudni folytatni útjukat, végül gyenge és instabil szélviszonyok között találták magukat és átlag 20 csomós sebességgel tudtak csak haladni. Az Actual Leader mögött 40 mérfölddel a harmadik helyen álló MACIF más útvonalat választott, meghalzolt és a közvetlen útiránytól 90 fokkal eltérve nyugatra indult, Brazília partjai felé. Ha sikerül átjutnia a mintegy 1 000 mérföldes frontzónán, jól fizethet a döntés a 15-18 csomós délkeleti passzátszél formájában. A Sodebo 11.24-én elhagyta Fokváros kikötőjét és megkezdte hazafelé tartó útját.

 

 

11.27-én éjszaka a MACIF átverekedte magát a frontzónán és Salvador de Bahia magasságában újra csatlakozott a másik két hajóhoz. A “haláltakk” azonban úgy tűnt, nem jött be Gabartéknak, nem sikerült felérniük az Actual Leader elé – sőt, még nagyobb (közel 400 mérföldes) hátrányba kerültek hozzájuk képest. Az Edmond de Rotchild 25 csomós sebességgel továbbra is az élen haladt, 350 mérfölddel az Actual Leader és 750 mérfölddel a MACIF előtt. Az utóbbi két hajó sebessége ekkor 16 csomó volt, Cammasék előnye így folyamatosan nőtt. Az Edmond de Rotchild 11.28-án hajnali 3 óra 13 perckor áthaladt az Egyenlítőn. A MACIF azonban gyorsan ledolgozta hátrányát, 11.29-én reggelre újra maga mögé utasította az Actual Leadert, és másodikként érte el az Egyenlítőt reggel fél kilenckor (több mint 29 órával az Edmond de Rotchild után). Az Actual Leader délelőtt 11 körül szintén az északi féltekére ért.

 

A Doldrums ezúttal nem jelentett kihívást a hajók számára. Az Edmond de Rotchild délután négykor már a Zöld-foki-szigeteknél járt, több mint 1 napos előnnyel vezetve. Cammasék célja az volt, hogy az Azori-szigeteket a lehető leggyorsabban elérve a frontzóna elé kerüljenek, és a délies szelet elkapva egy takkon tudjanak befutni Brestbe. A MACIF és az Actual Leader 11.30-án reggelre hagyták maguk mögött a Doldrumsot – az Actual Leader 90 mérfölddel lemaradva a MACIF mögött. Cammasék pedig megkezdték versenyfutásukat az idővel, hogy időben elcsípjék az “átjárót” (azaz egy gyorsan felszívódó szélcsíkot) az Azori magasnyomásban – és vele a szelet, amellyel eljuthatnak Brestbe. “Ha későn érünk oda, azzal a széllel kell megoldanunk, ami a front mögött van, és az sokkal kevésbé lesz egyszerű a hajó számára és a mi számunkra is. Szóval megteszünk mindent, hogy a lehető leggyorsabban haladjunk, ami nem egyszerű feladat a jelenlegi szerencsétlenül gyenge szélben.” – indokolta Cammas a sietséget.

 

És Cammasék megcsinálták – 12.02-án reggel nyolckor az Edmond de Rotchild elérte az Azori-szigeteket, sikerült a magasnyomású front elé kerülnie, és 30 csomós átlagsebességgel közvetlenül Brest felé vette az irányt. 1 100 mérfölddel hátrébb, a Zöld-foki szigetektől kicsit északnyugatra pedig újabb „véres” küzdelem kezdett kibontakozni a MACIF és az Actual Leader között a második helyért. A MACIF előnye 12.03-án reggel nyolckor már csak 10 mérföld volt. Az Actual Leader 150 mérföldes hátrányt dolgozott le mindössze 2 nap alatt, köszönhetően a nem nevesített „kisebb technikai problémáknak”, amelyekkel Gabarték napok óta küzdöttek. Az Actual Leader legénysége számára csak a szivárgó ablakok okoztak nehézséget, ami viszont 2 nappal később, ahogy téliesre fordult az időjárás, nagyon megkeserítette az életüket. ” Beáznak az ablakaink, és ez nagyon kellemetlen. A hálóhelyeink már lassan vízágyak.” – mesélte nevetve Yves Le Blevec.

 

 

12.04., 10 óra 24 perc 46 másodperc: az Edmond de Rotchild befutott Brestben, megnyerve a Brest Atlantiques regattát. A 17 084 mérföldet kitevő versenytávot 28 nap, 23 óra, 24 perc és 46 másodperc alatt teljesítették, 24,57 csomós átlagsebességgel.

 

A MACIF és az Actual Leader ekkor az Azori-szigetek magasságában nyúzta egymást. A MACIF-nak ismét sikerült meglógnia és 104 mérföldre növelte az előnyét, amely azonban estére megint jelentősen csökkenni kezdett. 12.05-én reggelre a még versenyben lévő hajóknak már kevesebb mint 1 000 mérföld volt hátra a versenyből. Már az Azori anticiklontól északra haladva igyekeztek megtalálni azt a szelet, amivel a legrövidebb úton el tudnak jutni Brestbe.

 

 

Végül a MACIF ért be előbb, 12.07-én reggel 07:43:50-kor, 31 nap 20 óra 43 perc 50 másodperc alatt megtéve a távot. Ők vitorlázták a legtöbbet: 17 890 mérföldet tettek meg 23,4 csomós átlagsebességgel.

 

Francois Gabart csak a befutó után számolt be „kisebb technikai problémáikról”: a Zöld-foki szigeteknél elvesztették a középső uszony alsó 25%-át az emelőszárnnyal együtt – majd később a megmaradt uszonycsonk teljes bal oldalát; egy kormánylapot Rio előtt, a Rioban kölcsönkapott kormánylapot közvetlenül Rio után ismét; a jobb oldali foilt Fokváros után. Volt olyan, hogy nem tudták irányítani bizonyos takkon a hajót, mert egyetlen kormányzásra alkalmas függelékük sem ért a vízbe. És úgy futottak be másodikként a súlyosan sérült hajóval, hogy a leghosszabb távot vitorlázták vele.

 

Az Actual Leader futott be harmadiknak 12.07-én 12:29:22-kor – 32 nap 1 óra 29 perc és 22 másodperc alatt teljesítve a távot. 4 óra 45 perc 32 másodperccel a második MACIF után. A befutó után elmondták, hogy az volt a cél, hogy egyben tartsák a hajójukat. Ez sikerült is, hiszen ők voltak az egyetlenek, akiknek nem kellett váratlan pitstopot csinálniuk sehol. A legrövidebb távot, 17 061 mérföldet vitorláztak 22,17 csomós átlagsebességgel. Tényleg vigyáztak a hajóra.

 

 

A versenyen induló negyedik hajó, a Sodebo -már versenyen kívül – hazafelé tart.