Interjú a katamarán nyílt osztály 2012-es flottabajnokaival
A szeptemberi vitorláshéten az M3-as katamarán nyílt osztályban nem jött össze elég nevező ahhoz, hogy országos bajnokságot rendezzenek. A négy napos verseny eredményeként végül flottabajnokot hirdettek a karbon anyagú Nacra F20-as katamaránon vitorlázó Bakonyi-Forgács páros személyében. A kormányos Bakonyi József a Katamarán SE alapítója és elnöke, a mancsaft Forgács Zoltán pedig néhány tengeri túravitorlás élmény után egy tengerparti nyaralás során talált rá a katamaránra, amiből tavaly ősszel balatoni tanfolyam, és végül egy hajó megvásárlása lett.
Milyen előzménnyel, mikor ültetek össze, mióta vitorláztok együtt?
Bakonyi József:
Bár én 15 éve katamaránozom, valójában csak az idei szezontól vitorlázunk együtt, de azóta nagyon sokat. Zoli régebben többször hajózott a tengeren, és régóta foglalkoztatta a gondolat, hogy kipróbálna egy gyors katamaránt. Figyelemmel kísérte a tavaly Balatonfüreden rendezett F18-as világbajnokságot is, amelyen én is részt vettem. A VB-n is jól szereplő magyar bajnokcsapat mancsaftja, Petheő Tamás régi ismerőse volt, ő hozott össze bennünket tavaly szeptemberben a katamarános nyílt nap keretében. Zoli azonnal beleszeretett a katamarán sportba, és az idei szezont már egy teljesen új fejlesztésű Nacra F20 carbon sportkatamaránnal vitorláztuk végig.
Zoli, mi vonzott a katamaránokban, mikor vágtál bele?
Forgács Zoltán:
A tavaly őszi tanfolyam után Józsi mondta, hogy létezik egy új 20 lábas hajó, és ha veszek egy ilyet, felül mellém kormányosnak. Bemutatott a kereskedőnek, aki tavasszal felhívott, hogy hoz egy Carbont a hajókiállításra. Megnéztem, és lenyűgözött, tudtam, hogy ez kell nekem! Megvettük, bár még Magyarországon soha senki nem ment ilyen hajóval, és elképzelésünk sem volt róla, milyen lehet a vízen. Alig vártam az áprilist, hogy vízre kerüljön a hajó, idén talán Józsival mi voltunk az elsők, akik katamaránoztak. Nyárra gyakorlatilag leköltöztem a Balatonra, és rengeteget mentünk. Ezt a hajót nem lehet megunni! Mindenre jó az úszó stégtől a repülésig, nagy, kényelmes, könnyű, gyors, és szép. Egy megvalósult álom!
Ezek szerint tavasszal az elejéről kezdtetek mindent…
FZ:
Mivel nekem szinte semmilyen vitorlás tapasztalatom sem volt, ezért sokat kellett tanulnom. Az egész ott kezdődött, hogy amikor elkezdtünk vitorlázni a Carbonon, én teljesen tapasztalatlan voltam, Józsi pedig korábban nem vitorlázott fix mancsafttal. Ennek az lett a következménye, hogy amit meg tudtam volna csinálni, azt hiába csináltam, mert Józsi nem bízott bennem. Ez nagyon hátráltatta a fejlődésünket. A másik probléma az volt, hogy itthon senkinek nem volt ezzel a hajóval tapasztalata, így mindent nekünk kellett kitalálni. Szerencsére a hajó nagyon megengedő, így a mi hibáinkat is tolerálta.
Hogyan szervezitek az edzéseiteket, van-e edzőpartneretek?
BJ:
Amikor mindkettőnk ideje engedi, akkor edzünk. Mivel sajnos ez az első ilyen típusú katamarán az országban, ezért csak néhány F18-assal tudunk együtt gyakorolni. Egyébként a legjobb edzések mindig a versenyek, mert itt nagyobb mezőnyben vitorlázhatunk, és összemérhetjük teljesítményünket az F18-asokkal és a többi M3-as katamaránnal.
FZ:
Nehéz edzőpartnereket keresni, mert a Carbon más tulajdonságokkal bír mint a többi M3-as vagy F18-as, más szögeket megy, másként kell terhelni. A stopper, a sebességmérő és a kompasz a legjobb edzőpartnerünk. De reméljük, jövőre lesznek még ilyen hajók a tavon.
A túra vagy a pályaversenyzés vonz jobban benneteket?
BJ:
Erre nehéz válaszolni, mindegyiknek megvan a szépsége. Talán a szeszélyes balatoni széljárás miatt inkább a pályaverseny mellett tenném le a voksomat. A Katamarán SE a pályaversenyek mellett minden évben rendez egy túraversenyt is, tavaly a nagyon gyenge leálló szél miatt nem volt nagy sikere, de az azt megelőző két évben csodálatos szelekben versenyezhettünk.
FZ:
A pályaversenyek pergősebbek, ezért én azt jobban szeretem, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a túraversennyel idén nem volt szerencsém, mert csak a második napon tudtam részt venni, és akkor már nagyon gyenge szél fújt. Viszont a rate miatt nekünk akkor is 11%-al gyorsabban kéne mennünk, mint pl. az F18-as hajóknak, és ezt nem lehet megcsinálni, ha állunk. Szóval az igazi túraversenyről csak elképzeléseim vannak.
Milyen szélviszonyok között szerettek vitorlázni?
BJ:
Úgy tudom, hogy 2008-ig, amíg a Tornado olimpiai hajóosztály volt, addig 2-6 Beaufort között rendeztek katamarán versenyeket. Szerintem ez az ideális a szél! Ez alatt unalmas, efelett pedig már nagyon extrémek ezek a szerkezetek, tekintettel arra, hogy nincsen reffelési lehetőség. De ha verseny van, abban kell vitorlázni amiben elindítják a futamokat….
FZ:
Én az értelmes, 2-5 Beaufort erősségű szeleket szeretem. Felette már az ember az életben maradásért küzd, főleg ezen a könnyű, és sok vitorlával rendelkező hajón. Szívesen száguldozom, de az ésszerűség, és az élvezet határain belül. Én nem azért vitorlázom, hogy elmondhassam, hogy egy 8-as szélben majdnem meghaltunk, hanem azért, hogy egy 4-5-ösben kényelmesen élvezzem a száguldást.
M
ilyen terveitek vannak a következő szezonra, készültök-e külföldre?
BJ:
Az F20 Carbon shottjának kezeléséhez kell a jó erőnlét, ezért télen kondicionáló edzéseket fogunk csinálni. Erre különösen Zolinak van nagy szüksége, mivel ő kezeli a vitorlákat. Külföldi versenyeket nem tervezünk, viszont szeretnénk minden hazai versenyen részt venni, és a lehető legjobban szerepelni ezeken.
FZ:
Mi a szórakozás kedvéért versenyzünk, ismerjük a határainkat, és megpróbáljuk kiélvezni a versenyek minden pillanatát. Télen az elméleti tudásomat is fejlesztenem kell, bár sajnos nagyon kevés katamarános könyv van.
A flottabajnokság első napjaiban nagyon fújt a szél, miért döntöttetek úgy, hogy nem álltok rajthoz?
BJ:
Különös tekintettel voltunk arra a tényre, hogy mi egy olyan új típusú katamaránnal versenyzünk amelyhez nincs az országban tartalék alkatrész, ezért ha bármilyen sérülés éri a hajónkat, feladni kényszerülhetünk akár az egész bajnokságot. Ez a taktika egyébként érvényes volt az egész versenyévadra, szerencsénkre a hajó két apró sérülésétől eltekintve sikeresen végigversenyezte az egész szezont.
A gyengébb szélben mi volt a taktikátok?
BJ:
Sajnos ezzel a hajóval mi nem a többi katamaránnal versenyzünk, hanem a futamidővel! Nekünk mennünk kell mindig és minél gyorsabban. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy pl. kitakarós, és más csatákban vegyünk részt a többiekkel, mert ez a futamidőnk rovására megy. Mi akkor tudunk csak a hendikepünkkel nyerni, ha pl. az F18-asokat egy 40 perces futamban legalább 5-6 perccel megelőzzük! Úgy gondoljuk, hogy a bajnokságra sikerült a hajónkat ideálisan beállítanunk, végre megfelelően élesek és gyorsak voltunk. Zoli is egyre jobban belejött a precíz és pontos vitorla kezelésbe.
Mi a véleményetek arról, hogy évek óta nem jött össze elég hajó a bajnokságra az M3 nyílt osztályban?
FZ:
Remélem jövőre több versenyképes hajó lesz az M3 osztályban. Ez most két oldalról is sanszos, jönnek a Nacra 17-esek, és a nagyobb darab embereknek is van játékszerük az F20 Carbon személyében. Ezek a hajók az F18-asokkal is felveszik a versenyt, így ha az évközi versenyeket együtt indítják, jó kis mezőny jöhet össze.
BJ:
Én optimista vagyok, mivel az egész katamarán sportot is így kezdtük 2003-ban, és mostanra hová jutottunk! A 2009-es megrendezett Országos Bajnokságon még közel annyi M3-as katamarán indult, mint F18-as. A tavaly Balatonfüreden megrendezett F18 Katamarán Világbajnokság miatt egy kicsit háttérbe szorult az M3 Katamarán Osztály. Mindenki F18-ban akart versenyezni, és esetleg a füredi VB-n is elindulni. Pedig azoknak a csapatoknak, akik 180kg, 200kg vagy esetleg efeletti súlyban indulnak, inkább indokolt lenne M3-ban versenyezni pl. egy Formula 20-as katamaránnal. Többen dolgozunk azon, hogy az M3 Katamarán Osztály újra népszerű legyen, a nehezebb egységek is végre megtalálják számításukat, mondjuk az F20 Carbonban, és ne felejtsük el, hogy az új olimpiai katamarán a Nacra 17-esek is ezt az osztályt fogják erősíteni, reményeim szerint már a jövő évtől.
Mitől olyan gyors ez a hajó, amivel versenyeztek?
BJ:
A Nacra Carbon F20 egy 6 méter 20 centi hosszú, kb. 160 kg súlyú hajó. Az íves svertek hydroszárnyként emelik a lee oldali testet, hogy minél könnyebben száguldjon a vízen.
FZ:
Szerintem nem véletlen, hogy ennek a hajónak a kicsinyített mása lett az olimpiai hajóosztály! Ez egy innovatív gyors, könnyű, hajó, mely nagyon kezes és jóindulatú. Nagyon élvezetes vele vitorlázni, az az érzése az embernek, hogy siklik a vízen, nagyobb szélben is könnyed a mozgása. Extrém módon is lehet vele vitorlázni, nekünk is sikerült az íves svertek miatt kiugratni a vízből! Nem mellékes, hogy 160-180 kiló a vitorlázó személyzet ideális súlya! Könnyű vitorlázni, és nincsenek igazán rossz tulajdonságai, talán csak az anyagából adódó sérülékenysége. Kis szélben is jól megy, és elég nagy ahhoz, hogy a családdal is kényelmesen használható legyen.
Ha a méretei megfelelnének a Kékszalag versenykiírásának, ott mire lenne képes?
BJ:
Idén a túraversenyen jó szélben 1 óra 40 perc alatt teljesítettük az Alsóörs – Balatonkenese -Alsóörs távot, Balatonalmádinál partközeli betét bójával. Úgy gondolom, hogy a Kékszalagon megfelelő szélviszonyok között mindenképpen az első tízben lenne.
Mit gondoltok, hová fejlődhetnek még technikailag a katamaránok?
BJ:
A fejlődés nem áll meg! Jobb vitorlák, könnyebb és erősebb anyagok jönnek, a forma is mindig megújul. Az Amerika kupája AC72-es katamaránjai a kiváló példák.
Józsi, a katamaránozás mellett lassan három évtizede szörfözöl. Inkább vitorlázónak, vagy inkább szörfösnek érzed magad?
BJ:
Ha mindenképp választani kell, inkább katamaránosnak! Amikor Egei Laci barátommal 2003-ban megalapítottuk a Katamarán Sportegyesületet, a szörfözés volt a motivációm alapja. Úgy gondoltam, hogy ez az a gyors hajótípus, ami a szörf után sem unalmas. Azt hiszem nem tévedtem, mert azóta már egyre többen gondolják ezt ugyanígy. 2016-ban Rióban pedig ismét olimpiai hajóosztály lesz a katamarán…
Forrás: CherryCom
