Az Atlantic Rally for Cruisers, vitorlás körökben közismert néven az ARC minden évben a túravitorlások számára megrendezésre kerülő Atlanti-átkelő verseny. A rally-t az erdélyi származású világhírű vitorlázó, Jimmy Cornell alapította 1986-ban, felismervén az igényt, hogy évről-évre mind több európai vitorlás szeretne átkelni az Atlanti-óceánon a Karib-tengerre, hogy az északi félteke telét ott töltse el. Az átkelő hajók a rally-n szervezett formában, biztonságosan hajózhatnak, ráadásul maga a verseny is nagyszerű élményt kínál.
Bár Jimmy – akit én is barátomnak nevezhetek – 1998-ban nyugdíjba vonult, a World Cruising Club azóta is minden novemberben útjára indítja a versenyt, sőt számos más útvonalon is (pl. ARC Europe, ARC Bahamas, stb.), és föld körül is (Word ARC). Jimmy a Szenvedélyem a tenger című könyvében számos érdekességet elmesél erről a rally-ról (is), most azonban a méltán népszerű Atlanti ARC eseménysorozatban részt vevő hajókról és hajósokról a Yachting World által készített felmérés-sorozat eredményeiről, statisztikáiról lesz szó.
Az ARC számos (köztük több magyar) vitorlázó számára is egy “must-do” esemény, amin legalább egyszer az életben részt kell venni. A Gran Canariáról Saint Luciára tartó 2700 mérföldes rally évente több mint 200 hajót és 1200 embert vonz.
A cikk aktualitását az adja, hogy a klasszikus útvonalon induló hajók holnapután, november 25-én, vasárnap rajtolnak Gran Canariáról, jóllehet a Zöld-foki-szigetek érintésével hajózó ARC+ már 11-én elindult, és az ARC+ St. Vincent rally versenyzői is úton vannak már 15-e óta.
Idén 30 országból 178 hajó indul, bár egy hajó sem lesz ott magyar lobogó alatt, viszont több horvát indulót találtam. Eddig a csúcs létszám 250 hajó felett volt. De milyen hajók és milyen emberek vesznek részt ezen a versenyen? Ennek járt utána a Yachting World brit vitorlás magazin. 18 éve készítenek felméréseket a rajtolók között, s azt tapasztalták, hogy a hajók mérete folyamatosan emelkedik.
De nézzük meg, hogy mit tapasztaltak, amikor a résztvevő hajók méretén kívül a résztvevő hajósok korát és nemét, a legénységek létszámát, a költségeket vagy éppen a hajók felszerelését is vizsgálták. Az alább olvasható statisztikák a Yachting World 2014-es felmérésének adatai alapján készültek.
Transzatlanti hajók
A rally három évtizedes történetében megfigyelhető, hogy a hajók mérete egyre növekszik, és már jelentős arányban részesednek a többtestű hajók is. Az átlagos hajóméret 48ft 4inch (14,73 m), jelentős többségben vannak a 40-50’ közötti hajók, ez pedig azt jelenti, hogy a 12-15 m közötti hajóhossz a legoptimálisabb méret az óceánátkelésre, főleg ha azt is megnézzük, hogy hány hajón van kétfős (férj-feleség) legénység, mekkora a nők száma és milyen a legénységek összetétele. Roppant érdekes, hogy míg a 40’ alattiak csak 15%-ot tesznek ki, a mezőny majd’ negyede 50-60 láb hosszúságú hajókból áll!
A kutatás másik megállapítása, hogy a flotta hajói viszonylag fiatalok és modern konstrukciók. A hajók átlag életkora 11 év, míg a medián kor csak hét év (a medián az az érték, amely a sorba rendezett adatokat két egyenlő részre osztja).
Az ARC hajók jelentős része újonnan vízre bocsájtott volt. A 2008-as recesszió ellenére a hajók negyede az elmúlt években került vízre, s ezek nagy része 45’ feletti méretű. A legnépszerűbb 40-50 ft csoportban elég nagy a különbség a hajók árában. A többség a €80 000-250 000 közötti értéket képviseli, de nem sokkal marad el azon hajók száma, amelyekért már €250 000-500 000 közötti, illetve egymillió euró körüli összeget fizettek a tulajdonosok.
Szkipperek és legénységük
Egy adat nem változott az évek alatt: a tipikus mélytengeri szkipperekre vonatkozó adatok. A “blúvótö:” szkipperek átlagos életkora 55 év, akik elő-nyugdíjukat töltik, mert eladták a bizniszüket, de legalábbis távirányítják, átengedve a napi feladatokat másnak, elegendő időt teremtve maguknak az óceáni hajózáshoz. Ezek alapján a Yachting World elemzői azt feltételezik, hogy a hosszútávú vitorlázáshoz szükséges kritériumok (idő, lehetőség és pénz) az ötvenes korosztály második felében lévők számára adottak.
Sok hajó esetében a nehézség a legénység toborzásánál jelentkezik. Olyan embereket kell találni, akik elég idővel rendelkeznek és kellően képzettek is. 2014-ben 1407 fő vett részt a versenyen, legtöbben a családtagok és a barátok köréből kerültek ki. A legénység létszámának átlaga 5 ember, mert ez elég a megbízható őrszolgálat ellátásához, de nem okoz zsúfoltságot a hajón.
A kétszemélyes hajók nagy számának talán az az oka, hogy meglehetősen nehéz olyan legénységet találni, akiknél az “elég szabadidő-azonos gondolkodásmód” kombó megtalálható. Ezért a vizsgált időszakban 27 négykezes legénység nevezett, ami valamivel több, mint a teljes flotta 10 százalékát teszi ki. Ami a hajóméretet illeti ebben a csoportban, az ideális hajóméret 41 láb körül volt. Ebben a méretben a hajó két ember által viszonylag kényelmesen üzemeltethető, feltéve, ha az olyan alapvető felszerelés, mint az autopilot vagy a szélkormány, valamint az áramellátás biztosítása rendelkezésre áll; s valóban, ezeknél a pároknál ezek a feltételek adottak is voltak. A legfontosabb kérdésnek ebben a csoportban az tűnik, hogy miként lehet kezelni egy jelentősebb üzemzavart vagy hajókárt.
Atlanti útvonalak
Összehasonlításra kerültek a hajók által választott – meglehetősen eltérő – útvonalak is. Az északi útvonal rövidebb, mert közel áll az elméleti főkörívi (ortodróma) útvonalhoz, amely kb. 2600 tengeri mérföld, viszont itt az időjárás frontos és elfordulhatnak szembe szelek. A déli útvonalat nevezhetjük az igazi passzátszél-útvonalnak, sokkal megbízhatóbb, ezért jobban kedvelik a kisebb méretű hajók és a családi, vagy négykezes legénységek. Hátránya viszont, hogy néhány száz mérfölddel hosszabb.
2013-ban az útvonalválasztás dilemmáját egy hatalmas “lavór” (szélcsendes terület) is súlyosbította. Egy félúti ponton a legészakibb és a legdélibb jacht között 1300 mérföld volt a távolság, miközben a mezőny kétmillió négyzetmérföld (!) területen szóródott szét…
A hajók felszerelése
Végül vessünk egy pillantást az alábbi diagramra, amely a hajók felszerelését mutatja hajóméretekre felbontva. Ebből jól látható, hogy mennyire elterjedtek a műholdas kommunikációs berendezések (a hajók több, mint kétharmada vitt magával SatCom eszközt), miközben a hagyományos rádió csak a hajók alig harmadánál volt megtalálható. (Erről a kérdésről nemrég már szó volt [Nr. 56., november 2.], nevezetesen kell-e a távol körzeti “LRC” képesítés az óceáni hajókon; és még lesz is szó, kb. ilyen címmel “Milyen kommunikációs eszközt használnak az óceánátkelő hajók?”) Az is jól látható, hogy az AIS mennyire elterjedt, s mennyire növeli a biztonságot (és a biztonság érzését). A diagram magárt beszél…
