A verseny ötlete Antal Gábortól származott, így nem véletlenül a fő támogató a Patafinn volt.
Ezzel részben „pénzdíjas” is lett a rendezvény. A napi összesítések 1-3. helyezettje 1000-250 eurós Patafinn bónuszban részesültek. A rendezés végleges elhatározása és annak módja az idei toszkánai maszter VB utánra esett. Nehéz volt a nemzetközi versenynaptárba időpontot találni és sok külföldi finnesnek már nem maradt szabad ideje. A nemzetközi maszter elnök passzátszele is kicsit szembevágott, de ez egy külön történet, hagyjuk.
A verseny hírverésére rendezett magyar est a VB-n nagyon jól sikerült, még a passzátszélben részes holland Henk „barátunk” sem volt rest ott megszédülni. De hát a mai vitorlások már képesek a széllel szemben is vitorlázni, így idén megtettük a cirkálás első szakaszát, egy rövidebb csapás formájában, de jövőre a másik slágot már lényegesen pozitívabbnak gondoljuk, értsd a külföldi szereplők számát.
Idén 39-en voltunk és az évek során ezt 100 körüli létszámú stabil versenyé szeretnénk felfejleszteni. Ez egy tavaszi VB mellett, jó őszi lehetőség, illetve, aki keletről nem akar 2400 km-t utazni Walesbe, közelebb is talál maszterként neki való nemzetközi versenyt. Az sem biztos, hogy minden maszter szereti, ha a szélerősség magasabb Bf, mint ahány fok C a víz.
Többen fáradoztunk azon, hogy a VB rendezéssel kapcsolatos negatív élmények, itt éppen fordítva legyenek. Ezen szándékunkra az időjárás is ránk mosolygott. 7 futamot sikerült rendezni meleg nyárias körülmények között. A Tihanyi Hajós Egylet fiatalos csapatának, számos lelkes támogatóval kiegészülve sikerült az erőlködés látszata nélkül egy jó hangulatú könnyed, de profi versenyt rendezni. Jutott erő a hazai étel, ital és népművészeti értékek bemutatására is. Itt senkinek nem lehetett a verseny kapcsán a „jól lehúztak” érzése. Némi üröm az örömben, hogy magyar versenyző nem került az első három közé, bár a győztes Ainslie, a három éves magyar klubtagságával, akár már hivatalos magyar bajnok is lehetne. A bolgár Kopanov mint mindig, most is megmutatta tudását. Én mindig látom valahol a dobogón. A 2. helyezet litván Rymonis sem első alkalommal ölelkezett össze az eredményhirdetésnél Ian-nal, ismerős helyzet volt számukra.
Az összetartó hazai finnes mezőny legnagyobb része versenyzőként vagy más szereplőként jó élményekkel távozott, a hiányzókat majd az itt volt külföldi versenyzők fogják jövőre rábeszélni.
