Ha szakadni fog, is megyünk – fogadkoztunk a héten, amikor megindult a telefonos riadólánc a hétvégi, YKA-s, szezonzáró nagyhajós versenyről.
A meteorológusok próbára is tették az elszántságunkat, hiszen még csütörtökön is durva szelet és esőt jósoltak. Ehhez képest gyönyörű időben, remek szélben, komoly mezőnnyel búcsúztattuk az idei versenyszezont.
Az idei utolsó YKA-s nagyhajós versenyre tizenkét hajó nevezett, köztük öt kielzugvogel. Ebben az évben egyszer sem állt még rajthoz ennyi madár a tavon, jóllehet ezek a tőkesúlyos sporthajók igazán elemükben vannak ezen a vízen. Tekintettel arra, hogy a Nagytisztáson kishajós verseny volt, Sipos Bence a Hosszú-tisztáson jelölte ki a pályát.
A rajt előtt ugyan még szürke volt az ég, de mire nekivágtunk, kitisztult valamelyest és a nap is benézett a futamra. Sportos, észak-nyugatias szélben indultunk Dinnyés felé. A rajtnál négy vándormadár húzott el, szorosan a nyomukban a Mikkával. A VVSI kikötője előtti betétbóját ez az öt hajó, szinte egyszerre érte el. A Petra helyezkedett legjobban, ezért ő fordulhatott elsőként, második volt a Shanti, aztán a Vándor Nirvána, majd a Tésur Baba és a Mikka. A mezőny eleje itt még együtt vonatozott a Cserepes sziget előtti következő pályajelhez. A szél közben fordult, így cirkálni kellett. Az élboly gyorsan széthúzódott, a Petra meggyőzően vezette a mezőnyt, üldözői között abszolút nyitott volt a verseny, nem lehetett még csak megbecsülni sem, kinek a taktikája lesz a nyerő.
A Tésur és a Mikka inkább északnak tartott a krajcos szakasz elején, a Nirvána a déli oldalon közelített, a Shanti középvízen igyekezett őrizni második helyét. A szél egész stabil volt nem kelett sokat forgolódni. A második bóját ugyanabban a sorrendben vették a hajók, akár az elsőt. A szél ismét észak-nyigatiasra fordult, így gyakorlatilag fél és negyedszélben lehetett tartani a dinnyési jelet, a Mikka komoly tenpót diktált, és folyamatosan a madarak nyakál volt. Hamar leértünk a tisztás végére, ahol a Petra rossz irányban vette a bóját, azon nyomban megcsinálta a 360-at, és így is vezetve a mezőnyt megindult a második körre, fel a Cserepes szigethez. A sportos szélben a mezőny nem húzódott annyira szét, a nagyobb tőkesúlyos hajók is tartották a lépést a könyebb, fürgébb verdákkal. Az újabb bójavételnél a Petra, a Shanti és a Nirvána kicsit elszakadt a Tésur Baba – Mikka párosversenytől. Újabb fél-negyedszeles takk következett, aminek a végére az abszolőt első helyért is megnyílt a verseny, a Shanti beérte a Petrát. Mögöttük stabilizálódni látszott a sorrend. Az utolsó bójánál a Shanti perdült elsőként, majd a Petra, utánuk a Nirvána, a Tésur és a Mikka, majd a Boci. A szél ismét keletiesre fordult, de a befutóig nem nagyon fordgolódott már, tompa negyed, félszélben egy takkon futott be a mezőny. A sorrend már nem nagyon változott. Remek látvány volt a négy kilzugvogel egymás után, ahogyan a Mikkát felvezetve húztak, olykor deckvízen, feszes vásznakkal. Az elsőként befutó Shanti majdnem pontosan egy óra alatt teljesítette a távot, úgy 14 kilométert vitorlázva, de nyomban utána, félpercenklént érkeztek a többiek. Remek sprintverseny volt, méltó befejezése az idei szezonnak. Tavasszal, folytatása következik.
Zugvogel:
1. Shanti – Hlavay Richárd, Filó Zsófi
2. Petra – Szalontai Ábel, Szalontai László, Szalontai Ádám, Szalontai Márton
3. V.Nirvana – Horváth András, Horváth Zsolt
Tőkesúlyos nagyhajók:
1. Mikka – Berger Miklós, Berger Jutka, Szemenyei Csaba
2. Boci – Konkoly József, Gulyás Lajos, Pálinkás Dávid
3. Kolombusz – Kristóf István, Muka István
