2013 szezon beszámoló, Liberty Sailing Team
Ujhelyi-Gáspár Miklós, Szépfy Zsombor, Takácsy Levente kalandjai a szkiffen.
Korán kezdődött a szezon, április elején mentünk először vízre. Mentünk volna hamarabb is de az időjárás nem engedte. Így is az első vízre szálláskor 4C°-os volt a víz . Sietnünk kellett mivel az idei Grand Prix sorozat április végén Németországban, Ammerseen kezdődött. Addig pedig sok tennivalónk volt: téli fejlesztéseket kipróbálni, a tavalyi szezon végén vásárolt „új”nagy rigg és az átszabott kis rigg beállítása és nem utolsó sorban a csapat egybegyúrása – a manőverek begyakorlása.
A
német GP
-re főleg gyenge szeles, hideg ,nagyon hideg időjárás volt jellemző. Tizenöt hajó indult, sajnos az angol csapatok nem jöttek el, de itt volt a komplett német mezőny. Első számú feladatunk volt megtalálni a sebességünket, ami a végére többé-kevésbe összejött. A kezdeti gyengébb futamok után kezdett összeállni a csapat és a hajó is. Futamot nyertünk, német, dán hajókkal újra tudtuk tartani a sebességet. Sajnos a négy napos versenyből csak két napot vitorláztunk, míg egyik napon síversenyen bizonyítottunk és az utolsó napon pedig szélcsend volt. A hatodik helyen végeztünk ami kezdetnek nem túl fényes.
Ezt követően egy hónapunk volt a következő GP-ig. Edzéssel csak egy napot tudtunk eltölteni, amikor is egy erőszeles menet alatt elszakadt a bugspiccet feszítő drót, amit egy bugspicc törés és bliszter szakadás követett. A fennmaradó idő tehát a károk helyrehozatalával telt el. Jó magyar szokás szerint minden az utolsó pillanatban készült el.
Május utolsó hétvégéjén indultunk a
holland GP-re Bruinisse
-be. Hosszú és küzdelmes volt az út a helyszín is új volt számunkra. A három napos versenyre már a teljes európai élmezőny megjelent, beleértve a komplett angol mezőnyt is. Az első napon 20+ csomós szélre ébredtünk és a rendezők nem voltak restek kivinni a mezőnyt. A három körös pályán az első háromban küzdöttünk egészen addig, amíg az egyik hátszeles veretés alatt az árbocunk meg nem adta magát és ketté nem tört. A vantni bekötés nemes egyszerűséggel kiszakadt az árbocból, elfáradt az anyag. Rutinosan mentettük ami menthető volt, így a vitorlák egyben megúszták a kalandot. A futamot hárman fejezték be, rajtunk kívül még egy angol csapat törte háromba az árbocát. Mivel az EB másfél héttel később kezdődött Franciaországban és a fennmaradó időre a hajó Hollandiában maradt, így nem volt mit tenni nekiálltunk összelaminálni az árbocot. Másfél napos munka és a mezőny hathatós segítségével a második nap estére újra volt kis riggünk. Az időjárással „szerencsénk” volt, mivel az első napon csak az egy ominózus futam volt a második napon pedig a még nagyobb szél miatt nem rendeztek futamot. A harmadik napon gyengébb szélre keltünk, sütött a nap és várható volt, hogy erősödni fog a szél. A klasszikus dilemma állt elő: kis vagy nagy rigget szereljünk ? A mezőny nagy része kicsit választott, mi sokat hezitáltunk és végül úgy döntöttünk jó volna kipróbálni a javítást, így a kicsi mellett döntöttünk. Négy futam volt, hárman nagyot vállaltak és be is jött nekik. Dán barátaink behúzták a versenyt az angol Armada előtt. Mi pár ponttal lemaradva csak hetedikek lettünk, de ami örvendetes volt hogy a javítás bírta a strapát és az kis rigg állítása is kezdett alakulni. Így tehát vegyes érzelmekkel hagytuk ott a hajót és Hollandiát – másfél hétre hazarepültünk hogy mindenki elmerülhessen iskolai, munkahelyi feladataiban.
Június középén elérkezett az
EB
ideje, idén Franci országban, Carnac-ban került megrendezésre. Repüléssel kezdtük az utat, majd összeszedtük a hajót és Bretaigne felé vettük az irányt. Szokásos menetrend volt a versenyen: első nap próbafutam, majd három nap versenyzés délután fél kettes rajtokkal, majd egy nap pihenőnap, és újabb két versenynap a végén. Szokás szerint megérkezett egy konténer a tengerentúli csapatokkal, Woodyval az ozzi élő legendával, Howie-val az amerikai többszörös világbajnokkal – akti ezúttal két aktuális világbajnok ausztrál legénység erősített. Az angol csapatok is komoly nevekkel érkeztek, több hajóban is angol válogatott 49er-es legénységgel neveztek.
A próbafutamra ismét 25+ csomós szél várta a mezőnyt. Többen nem is vállalták a kockázatot hogy a verseny előtt kárt tegyenek a felszerelésben. Mi is csak egy kört mentünk, nem akartuk túl feszíteni a húrt, de szerencsére nem volt probléma, jól vizsgázott a javításunk és az először kipróbált reffelt kis grósz az extrém körülmények között is. A futamot végül csak Howie és Woody fejezte be, ami sokat mondó jel volt.
Első nap:
Az előrejelzés 13 csomót jósolt, így mindenki nagy rigget szerelt. Az időjárás viszont megtréfálta a mezőnyt és rajt előtt két órával erősödni kezdett a szél. Mindenki sietősen átszerelt, mi kivártunk, de utolsóként mi is megadtuk magunkat és lázas sietséggel átszereltük a kisrigget. Kiérve a vízre picit csalódottak lettünk, mivel mégsem fújt eléggé. Az első futamra ez rá is nyomta a bélyegét, ráadásul becsúszott egy-pár hiba, megvoltunk még illetődve egy picit, így csak a 8. helyen futottunk be. A másik futamra picit erősödött és állítottunk is, így megindult a hajó, és ezúttal nem hibáztunk a 3. helyen sikerült befutni. A két futam után már tisztán láttuk hogy a tengerentúli hajók és egy angol csapat kiemelkedik a mezőnyből, őket nehéz lesz elkapni.
Második nap:
Rövidre fogva: fújt. Annyira talán nem mint a próbafutamon, de a hullámok viszont nagyobbak voltak. A versenyrendező nem akarta kockáztatni a hajók és emberek épségét már a verseny elején, így másik napra halasztották az aznapi futamokat. Mi szerelgettünk egy picit, szörföztünk majd egy bringás kirándulással múlattuk a napot.
Harmadik nap:
Egyértelműen nagy rigges kondíciók a futam előtt. Az elmaradás miatt négy kétkörös futamot terveztek a fennmaradó napokra, hogy meglegyen a tervezett futamszám. Szoros futamokat futottunk az egyre erősödő szélben. 4. hellyel kezdtünk, majd a második futamban rajt-cél győzelmet szereztünk!!! Nagy meglepetés volt hogy tudtuk tartani a lépés a legjobbakkal. Az ezt követő két futamban két 4. helyet szereztünk, egyszer az utolsó helyről áthámozva magunkat. Ezzel összetettben a negyedik helyre léptünk fel tetemes előnnyel az ötödik előtt és nem sokkal lemaradva a második, harmadik után.
Negyedik nap:
Pihenőnap. Lorintbe látogattunk el, megnéztük a francia tengeri hajózás otthonát. Verseny szempontjából szerencsénk volt az időjárással mert egész nap szakadt az eső.
Ötödik nap:
A kisszeles nap. Négy futam 5,9,6,10 helyeket futottunk. Az leső három helyet leszámítva jó nagy körbeverés volt, így bőven maradtunk a negyedik helyen, az abszolut dobogó viszont elveszett. A versenyt eddigre már megnyerte az amerikai csapat, a második-harmadik helyért még folytatódott a csata. Mögöttünk is szoros volt az állás, négy hajó öt pontra volt egymástól.
Hatodik nap:
Két futam, part felöl fújó csapkodó erős széllel. Mindenki kis rigget szerelt, mi sem kockáztattunk és picit szereltünk Két hatodik helyet futottunk, ezzel megtartottuk a negyedik helyet.
A versenyt toronymagasan az amerikai Howie Hamlin nyerte ozzie világbajnok legénységgel kiegészülve.
Második lett John Woody Wining az ausztrál elő legenda és csapata.
Harmadik Jarrod Simpson az újdonsült Európa Bajnok, a legjobb angol csapattal.
Majd mi!!!! utánunk több angol csapat, dánok, németek, hollandok.
Nagyon boldogok vagyunk ezzel az eredménnyel, nehéz szezonkezdés után végre beérett a sok munka!
