Minden skiffes álma, hogy rajthoz álljon a Sydney-i Öbölben rendezett JJ Giltinan elnevezésű skiff versenyen, mely tulajdonképpen a 18 lábas skiff osztály nem hivatalos Világbajnoksága. Idén a hazai BE LIGHT! elnevezésű egység: Ujhelyi-Gáspár Miklós (alias Tyutyu) – Szépfy Zsombor – Németh Botond eljutott oda. A srácok egy nagyon jó hangulatú interjú során mesélték el nekünk ausztrál kalandjaikat. Történetük nem mindennapi: a verseny, az osztály és a legendás versenyzők mellett nem kis szerep jutott benne elveszett csomagoknak, potyautasok miatt kis híján megsemmisített hajóknak és egyéb bonyodalmaknak is.

 

 

Ausztrália nem kis falat. Pláne, ha az ember hajót is visz magával. Szerencsére a 18 lábas osztály ligája az európai csapatok számára biztosított egy konténert, amelyben négy hajó elfért és leutazott Ausztráliáig. De négy csapatot összeszedni nem volt egyszerű. Végül negyediknek bejelentkezett a bajor herceg, aki erre a versenyre látatlanban megvett egy olyan hajót Angliában, amely már négy éve használaton kívül parton állt (ennek jelentőségére a később történtek során derült csak fény). Utolsóként, közvetlenül az ajtó elé ezt a hajót is bepakolták az angolok, és a konténer útnak indult. Elvileg. „Az utolsó GP kint volt Angliában, kint hagytuk a hajót, megkértük az angolokat, hogy pakolják be a mi hajónkat is, és elkezdtünk repjegyet vásárolni. Innentől az ausztrálok intézték a szállítást és jöttek az izgalmak. A konténer szállító hajót, amit az ausztrálok kinéztek, lemondták, a következővel pedig ki sem ért volna a konténer időben. Addigra már megvolt a repjegy.” – mesélte Tyutyu. A konténer végül átutazta fél Angliát, felkerült egy másik hajóra és útnak indult. Probléma megoldva.

 

 

De jött az újabb gond. „Amikor kiérkeztünk Sydneybe, a csomagunk elveszett.” – kezdett bele az újabb sztoriba Zsombi. „Úgy indult, hogy leszálltunk a repcsiről és reggel hatkor ott álltunk minden nélkül, egy doboz piával, mert azt Tyutyu vásárolta és bedobozolták Abu-Dhabiban. Úgyhogy azzal az egyetlenegy dobozzal a kezünkben ott álltunk a reptéren a huszonöt fokban hosszúgatyában meg pufidzsekiben. És akkor elmentünk egy boltba venni papucsot meg rövidgatyát meg pólót.” – folytatta nevetve Boti.

 

 

A verseny maga március 2-án, pénteken kezdődött a próbafutammal, másnaptól ment élesben. A magyar csapat előző szombaton érkezett meg. Az igazi kalamajka akkor kezdődött, amikor a fiúk hétfőn elmentek a konténertelepre átvenni a hajót. A konténerben leírhatatlan állapotok uralkodtak: iszonyatos büdös volt, minden tiszta penész volt, minden csupa pókháló volt és pókok mászkáltak a cuccokon. Mint kiderült, az angolok havazásban pakolták be a konténert, minden vizesen került bele és cirka két hónapig dunsztolódott. A pókok pedig a bajor herceg közvetlenül az ajtóhoz pakolt hajójának a lakói voltak. A fiúk hétfőtől péntekig minden délben ott voltak a konténertelepen a hajóért, és mindig azt a választ kapták, hogy majd másnap. És minden alkalommal, amikor kinyitották a konténert, egyre több pók került elő, és bár többségük teljesen ártalmatlannak bizonyult, akadt köztük egy rendkívül veszélyes mérges példány is. Aztán megérkezett az ellenőr, és kapásból azt mondta, hogy ezt így nem – majd azzal a lendülettel visszazárta a konténert, és közölte, hogy lehet választani a megsemmisítés és a hazaküldés között. Végül az ausztráloknak sikerült elintézniük, hogy fertőtlenítsék, de az minimum 3 nap további csúszást jelentett. Az európai csapatok – köztük a BE LIGHT! is – így végül az ausztrálok által biztosított kölcsönhajókkal vágtak neki a versenynek.

 

 

„Sok hasznos tapasztalatot szereztünk a konténerezéssel kapcsolatban. Az első, hogy olyan hajó, ami évekig a parton állt, ne kerüljön be. A második, hogy ha mégis bekerül, ne az ajtó elé kerüljön. A harmadik, hogy Angliában lehetett volna kérni fertőtlenítést, ami abból áll, hogy bedobnak valamilyen mérget a konténerbe, és akkor úgy érkezik meg, hogy a pókok már halottak.” – vonta le a tanulságot Tyutyu.

 

 

Folyt. köv.